Nyelvtudományi Közlemények 101. kötet (2004)

Tanulmányok - Widmer Anna: Szemantika, jelentésváltozás és mitológia [Semantics, meaning change and mythology] 7

3.2.1.2. Az obi-ugor frátriák egy további jellemzője folklór szövegek nyomán Azonkívül, hogy a pör-okat gonoszoknak és primitíveknek, a möi-okat ezzel szemben jóknak, műveltebbeknek tekintik, egyes folklór szövegekből arra is lehet következtetni, hogy a mői-oknak még egy szempontból könnyebb volt az életük: varázsolni tudtak. A következőkben egy ezzel kapcsolatos mesetípusra szeretnék kitérni, amelyből több változatot is lejegyeztek. Az egyiket Wolfgang Steinitz gyűjtötte egy Szinja menti faluban a XX. sz. harmincas éveiben,13 a

másodikat Irina Nyikolajeva suriskári nyelvjárásban a XX. sz. végén." Ezekben a mesékben előfordul egy kifejezés, Sy. Katr. sem wöj, amit 'szemvaj'-nak szoktak fordítani (OA I: 81; Nikolaeva 1999: 134). A Steinitz-féle mese címe: mos ne i pör ne. Mint egyéb mesékben is. a nus-nő a jóság, a pőr-nő a gonosz megtestesítője. A pőr-nö gonosztettei abban csúcsosodnak ki, hogy megöli a mos-női. Mind a Steinitz-féle, mind a Nyikolajeva-féle mesében utalás történik arra, hogy a pórnő családja, pontosabban gyermekei - férfiról egyelőre nincsen szó a mesében -, felfalják a m^j-nőt. A mos-nő gyermekeit is hasonló sors fenyegeti - a pór-nő gyermekei őket is fel akarják falni. A Steinitz által feljegyzett szinjai mesében a mos-nő először nyúl képében jelenik meg, míg a pör-ok róka képében. Miután meggyilkolták a nus-nől, szó esik a fent említett „szemvaj"-ról: „A nyúlanyó gyermekei várták az édesanyjukat, várták - de nem jön! Felmásztak a róka háza kéményére, lenéznek a kéménybe: valami fő. Hallatszik, amint a róka fíókái tolakodnak: »Add ide nekem ezt a szemvajat, add ide nekem azt a szemvajat!« Hallatszik, hogy az anya azt feleli a fiókáinak: »Egyetek ti a fiókái szemvaj át!« A nyúlanyó gyermekei lemásztak a kéményről, hazamentek sírvaríva." (OA I: 81) Hasonlóképpen ábrázolja ezt a jelenetet egy katravozsi mese: Az idősebb gyerek leány, a fiú volt a fiatalabbik. Azt mondta a leány: »öcsikem, úgy látszik, megették az édesanyánkat!«. Továbbéltek. Egyik nap sírva fakad a pőr-nő két gyermeke: »Nekem a szemvaját, nekem a szemvajat!« A pór-nő azt mondja a gyermekeinek: »Hagyjatok abba, hagyjátok abba! Ez régi szemvaj, ebben a házban még élnek fiatal, növendék szemvajak, azt egyétek meg egy idő múlva, ne egyétek a régi szemvajat.«. (Nikolaeva 1999: 134) OA I: 80-89; OA II 127-145. " Nikolaeva 1999: 11-15. Egy harmadik változatot Pápay József jegyzett fel, ugyancsak egy északi nyelvjárásban, a XIX. sz. végén (Pápay-V V: 180/181 kk.); erről a továbbiakban nem lesz szó, mivel az a motívum, amelyet itt tárgyalok, nincs meg benne.