Nyelvtudományi Közlemények 101. kötet (2004)

Tanulmányok - Widmer Anna: Szemantika, jelentésváltozás és mitológia [Semantics, meaning change and mythology] 7

Nincsen tehát semmi okunk feltételezni, hogy bizonyos iráni törzsek nem ismertek volna egy Mamis.ci6ra-nak megfelelő személyt. A -cWra adalék a 'származás, sarj' stb. jelentésben valóban kései iráni fejlemény (EWAia I: 542 k.), de erre az utótagra véleményem szerint amúgy sincsen szükség. Sőt Gulya (i. h.) közreadott etimológiája más okból is kérdéses, ugyanis 1) elválasztja a magyar adatokat (magy-er stb.) az obi-ugor adatoktól, hiszen az obi-ugor nyelvekben valamilyen formában meg kellett volna maradnia az *i0ranyomának; 2) nem oldja meg a magyar ~ megy er ~ poyepi problematikáját, noha megemlíti ennek létezését (92 k.). Ez utóbbi megoldására szerintem még mindig az a feltevés a legalkalmasabb, hogy összetett szóval van dolgunk - akár a Munkácsira visszamenő *irkä ~ *iirkä-ve\ (UEW 84), akár a Katz indoirániból származtatott *er/'-jével („[indoiráni] *ar áh/m —> [ugor] *§rjá > [előmagyar] *arj- > ([palatalizált magánhangzóval]) erj-, Katz 2003: 168) azonosítjuk a palatális hangrendű utótagot. Ez utóbbi magyarázat máskülönben azért gyengébb a klaszszikus megoldásnál, mert az eredetileg veláris hangrendű szót másodlagosan palatalizáltnak nyilvánítja. Harmattá ellenvetésének mind a jelentéstani, mind a nyelvföldrajzi érvekre támaszkodó része nézetem szerint cáfolható. 3.2.1. Az obi-ugor frátriák jellemzői 3.2.1.1. Az obi-ugor frátriák Steinitz és Csernyecov nyomán Az obi-ugorok - mind a vogul, mind az osztják nép - két csoportra oszlanak, ezek а рог-пак és mös-пак nevezett frátriák. Ez a két frátria exogám típusú, tehát egy pör férfi csak mös nőt vehet el feleségül és fordítva. Az újonnan alapított családot az apa frátriájához tartozónak tekintik. Az osztják és vogul szövegekből kiderül, hogy a két frátria léte még а XX. sz. harmincas évei táján is fontos szerepet játszott. Mostanában már gyakran előfordul, hogy egy osztják vagy vogul nem tudja maga sem, melyik frátriához tartozik, tehát az exogámiának ezt a típusát sem tekintik többé fontosnak. A múlt század harmincas éveiben Csernyecov (1939) és Wolfgang Steinitz (OA IV: 92 kk.) feltárták a két frátria mibenlétét, így e helyen nem kell részleteznem a dolog társadalmi hátterét. Elég megemlíteni, hogy az osztják-vogul mitikus mesékben gyakran fordul elő az a motívum, hogy egy pör nő megöli, vagy becsapja a mös nőt, ellopja annak gyermekét stb. A lényeg az, hogy a pör frátriát gonosznak és primitívnek ecsetelik, a mös frátriát jónak, műveltebbnek (vö. OA IV: 92 kk., PápV V: 180/181 kk.; Karjalainen 1922: 378 kk., Kannisto 1958: 194 kk. stb.). A pör frátria konkrét képviselőit ez a mitológiai háttér máskülönben nem zavarja; azáltal, hogy a mös-ok mindenképpen pőr-okkal házasodnak össze, a kirekesztés veszélye úgysem forog fönn.