Nyelvtudományi Közlemények 101. kötet (2004)

Tanulmányok - Widmer Anna: Szemantika, jelentésváltozás és mitológia [Semantics, meaning change and mythology] 7

nehézségei vannak. Elsősorban is a szóban forgó iráni szó személynév, még­hozzá mitológiai személynév: Manus.cWra, aki Airyöva fia, s akinek zfravasi­jait a Fravard'n Yast 131 szerint tiszteletben részesítik. Jelentésfunkciója tehát ki­zárja, hogy az ősmagyarság önelnevezésévé válhatott volna. Azután Manus.cidra alakja a zoroasztrikus mitológia alkotása, amely ismeretlen volt a finnugorokkal érintkezésben álló északi és északnyugati irániaknál. így mind jelentéstani, mind nyelvföldrajzi szempontból egyaránt kizárható annak lehetősége, hogy a magyar népnévhez bármi köze is lehetne" (Harmattá 2001: 5). Tehát Harmattá szerint két érv szól az iráni eredeztetés ellen: 1) Az iráni Manus.ciöra- stb. egy mitológiai személy neve és ebből szerinte aligha válhat népnév; 2) Manus.cidra- ismeretlen volt azoknál az iráni népeknél, amelyek a finnugorokkal érintkezésbe léptek. Véleményem szerint mind a két érv téves. Harmattá csak az iránira és a ma­gyarra építi fel érvelését; az indoiráni előzményeket valamint az obi-ugor adato­kat figyelmen kívül hagyja. Mint a következő alfejezetekből (3.2.1-3.2.3.4) kitű­nik - és erre Gulya is utalt már (Gulya 1997: 90 k.), amit Harmattá sajnálatos módon nem méltatott figyelemre, habár idézi Gulya ezen müvét -, az ugor és főképp az obi-ugor adatok arra utalnak, hogy *manc3 kifejezetten fontos szere­pet játszott az ugor (vagy legkésőbb obi-ugor) mitológiában. Ezenkívül köztu­dott, hogy éppen imádatban részesülő személyek ill. állatok gyakran válnak né­pek elnevezésévé, 1. pl. az athéniakat, amelyek Athene istennő nevét viselik, vagy az összes, totemállatuk nevét viselő népcsoportokat (indián törzsek stb.; szibériai párhuzamokhoz 1. Steinitz 1980). A második ellenérv majdnem kizárólag a Manus.ciöra- név második részére támaszkodik, amit Gulya i. h. hozott szóba, tehát a Munkácsira visszamenő ere­deztetésről nem esik szó. Véleményem szerint az adatok egészében véve is hiá­nyosan ill. egyoldalúan vannak ábrázolva. Azokról az iráni törzsekről, amelyek finnugor nyelveket beszélő népekkel érintkeztek, nem tudunk semmit. De annyi mindenképpen valószínű lehet, hogy az aveszta Marius.ciöra- megfelelője a „finnugorokkal (sic!) érintkezésben álló észa­ki és északnyugati irániak"-nál is megvolt (Harmattá 2001: 5), mivel ez a mitoló­giai személy indoiráni eredetű, tehát az ind és iráni népek szétválása előtti korból származik. Nyberg (1966: 258) szerint Manus.ciöra-, Airiiőuua- fia, „indoiráni ős­király és ősapa"; Christensen (1916: 64 kk.) és EWAia (II: 309) szerint megfelel a védákban fontos szerepet játszó Mánu(s)- nevének; Hinz (1975: 159) Manus-siú ill. Manusa-vdA hozza összefüggésbe. Etimológiailag is világos, hogy nem lehet elválasztani Manus- ill. Manusa-tó\, hiszen Manus.ciöra- szó szerint azt jelenti, hogy ' Мапи($)-$щ\ ami „valójában Manu fiát" (Christensen 1916: 66) jelenti (mindezekhez vö. Mayrhofer 1979: 61; a 219. pont alatt).

Next

/
Thumbnails
Contents