Nyelvtudományi Közlemények 101. kötet (2004)
Tanulmányok - Widmer Anna: Szemantika, jelentésváltozás és mitológia [Semantics, meaning change and mythology] 7
nehézségei vannak. Elsősorban is a szóban forgó iráni szó személynév, méghozzá mitológiai személynév: Manus.cWra, aki Airyöva fia, s akinek zfravasijait a Fravard'n Yast 131 szerint tiszteletben részesítik. Jelentésfunkciója tehát kizárja, hogy az ősmagyarság önelnevezésévé válhatott volna. Azután Manus.cidra alakja a zoroasztrikus mitológia alkotása, amely ismeretlen volt a finnugorokkal érintkezésben álló északi és északnyugati irániaknál. így mind jelentéstani, mind nyelvföldrajzi szempontból egyaránt kizárható annak lehetősége, hogy a magyar népnévhez bármi köze is lehetne" (Harmattá 2001: 5). Tehát Harmattá szerint két érv szól az iráni eredeztetés ellen: 1) Az iráni Manus.ciöra- stb. egy mitológiai személy neve és ebből szerinte aligha válhat népnév; 2) Manus.cidra- ismeretlen volt azoknál az iráni népeknél, amelyek a finnugorokkal érintkezésbe léptek. Véleményem szerint mind a két érv téves. Harmattá csak az iránira és a magyarra építi fel érvelését; az indoiráni előzményeket valamint az obi-ugor adatokat figyelmen kívül hagyja. Mint a következő alfejezetekből (3.2.1-3.2.3.4) kitűnik - és erre Gulya is utalt már (Gulya 1997: 90 k.), amit Harmattá sajnálatos módon nem méltatott figyelemre, habár idézi Gulya ezen müvét -, az ugor és főképp az obi-ugor adatok arra utalnak, hogy *manc3 kifejezetten fontos szerepet játszott az ugor (vagy legkésőbb obi-ugor) mitológiában. Ezenkívül köztudott, hogy éppen imádatban részesülő személyek ill. állatok gyakran válnak népek elnevezésévé, 1. pl. az athéniakat, amelyek Athene istennő nevét viselik, vagy az összes, totemállatuk nevét viselő népcsoportokat (indián törzsek stb.; szibériai párhuzamokhoz 1. Steinitz 1980). A második ellenérv majdnem kizárólag a Manus.ciöra- név második részére támaszkodik, amit Gulya i. h. hozott szóba, tehát a Munkácsira visszamenő eredeztetésről nem esik szó. Véleményem szerint az adatok egészében véve is hiányosan ill. egyoldalúan vannak ábrázolva. Azokról az iráni törzsekről, amelyek finnugor nyelveket beszélő népekkel érintkeztek, nem tudunk semmit. De annyi mindenképpen valószínű lehet, hogy az aveszta Marius.ciöra- megfelelője a „finnugorokkal (sic!) érintkezésben álló északi és északnyugati irániak"-nál is megvolt (Harmattá 2001: 5), mivel ez a mitológiai személy indoiráni eredetű, tehát az ind és iráni népek szétválása előtti korból származik. Nyberg (1966: 258) szerint Manus.ciöra-, Airiiőuua- fia, „indoiráni őskirály és ősapa"; Christensen (1916: 64 kk.) és EWAia (II: 309) szerint megfelel a védákban fontos szerepet játszó Mánu(s)- nevének; Hinz (1975: 159) Manus-siú ill. Manusa-vdA hozza összefüggésbe. Etimológiailag is világos, hogy nem lehet elválasztani Manus- ill. Manusa-tó\, hiszen Manus.ciöra- szó szerint azt jelenti, hogy ' Мапи($)-$щ\ ami „valójában Manu fiát" (Christensen 1916: 66) jelenti (mindezekhez vö. Mayrhofer 1979: 61; a 219. pont alatt).
