Nyelvtudományi Közlemények 101. kötet (2004)

Kisebb közlemények - Honti László: Mítoszok a magyar nyelv eredete körül [Myths about the origin of the Hungarian language] 137

botanikai, mikrobiológiai vagy endokrinológiai elméleteket kovácsolni - legalábbis én ilyenekről nem tudok. Reijo Norio finn genetikus hozzászólt az amerikaiak vizsgálati eredményeihez és az azokból levont következtetéseikhez. Szerinte az ilyen vizsgálatok nem különösebben alkalmasak az európai népek közti rokonság kimutatására (Norio 1998: 26-27, 2000: 137). A reformerek téveszméivel egyébként magam is többször foglalkoztam; aki ezen kérdésekről részletesebben kíván tájékozódni, annak figyelmébe ajánlom a velük foglalkozó terjedelmesebb vitacikkemet (Honti 2002). A finnugor finnugrista „forradalmárokon" kívül kezembe jutott egy olasz személynek is egy olasz egyetemi hungarológiai kiadványban közzétett cikke (csak ennek a körülménynek az ismeretében merem azt hinni, hogy nyelvészként kívánt megnyilatkozni), amelyben az MTA Nyelvtudományi Intézetében mintegy két évtizednyi munkával készült Uralisches Etymologisches Wörterbuch(') alapján arra a meghökkentő következtetésre jutott, hogy az uráli vagy finnugor alapnyelv voltaképpen török alapú pidzsin volt, amely nagyobb részt a görög, kisebb részt a latin befolyására jött létre a Fekete-tengertől északra a Kr. u. III. században(!ü). E két nyelvből szerinte kb. száz szó került volna át ebbe az állítólagos pidzsinbe, köztük számos olyan, amelyek előzményei - a tudományos kutatások fényében - minden kétséget kizáróan az uráli vagy a finnugor alapnyelvből öröklődtek a mai magyarba, a finnbe stb., pl. m. hal ~ fi. kala, m. fiú ~ fi. poika, m. néz ~ fi. nähe-, m. lesz ~ fi. lie-, m. van, volt ~ fi. ole-. Ez még az előzőleg emlegetett reformereken is túltesz, aligha szükséges bármiféle érdemi kommentárt hozzáfűzni. Hasonló, minden alapot nélkülöző elképzeléseket más, ugyancsak nem finnugor népekhez tartozó, nem finnugrista, hanem általános nyelvészeti képzettségű kutatók tollából is ismerünk. 2.4. Mindhárom csoporthoz tartozókra jellemző, hogy grafománok, az általuk idézett forrásokat változó ízlésük szerint érteimezgetik, nyelvi adatokat, történelmi és egyéb tényeket eltorzítanak (pl. a finnugrisztikában járatlan, ám arról szívesen nyilatkozó személyek a 'kéz' jelentésű fi. hasi szót csak elvétve képesek helyes formában leírni, jobbára kesi lesz belőle; egy etimológiafaragó pedig azt próbálta hihetővé tenni, hogy a Magyar Nyelv Történeti-Etimológiai Szótárának (TESz) munkatársai el akarták titkolni a magyar szókészlet török erdetű elemeit, és hogy őszerinte a kor szót e célból kihagyták ezen nagy etimológiai szótárunkból (de 1. TESz 2: 567). A nyelvtudomány munkásai viszonylag ritkán mutatnak rá az első és a második csoportba sorolt naiv nyelvészkedők állításainak képtelen voltára (akik egyébként rendszerint még a magyar helyesírással is igencsak hadilábon állnak), akkor is csak azért, hogy a gyanútlan érdeklődőket megkíséreljék megóvni attól, hogy a primitív csapdákba besétáljanak. Pedig e teóriák kiötlői epedve várják és erőszakosan követelik, hogy a tudományos kö-