Nyelvtudományi Közlemények 101. kötet (2004)

Kisebb közlemények - Honti László: Mítoszok a magyar nyelv eredete körül [Myths about the origin of the Hungarian language] 137

hasonló nyelvi struktúrák jönnek létre), pedig az egyik reformer szerint mindkettő lingua franca volt eredetileg: azt is tudni véli, az északi a vadászok nyelve volt, a déli a földművelőké, az előbbiből jöttek létre a finnugor, az utóbbiból az indogermán nyelvek, az északi őslakosok voltak a „köznép", míg a déli jövevények az „uralkodó felső réteg". Ennek a felfogásnak nyelvészeti szempontból nézve szinte minden önmérsékletet nélkülöző változata szerint az alapnyelv ún. nyelvszövetség (Sprachbund) lett volna, megfeledkezve arról, hogy a nyelvszövetség nem nyelv, nem kommunikációs eszköz, hanem egy-egy régió nyelveiben esetleg kölcsönhatásként kialakult grammatikai jelenségek rendszere (egy ilyen állításból az is következne, hogy pl. a bolgár, a macedón, a görög, az albán és a román alkotta balkáni nyelvszövetség egy majdani „balkáni nyelvcsalád" tagjainak forrása lehetne, vagyis e nyelvszövetség potenciálisan „balkáni alapnyelv, ősnyelv" lehetne). A nyelvszövetség fogalma is önkényesnek tűnik némileg, amint Uriel Weinreichnek, a nyelvek közti kontaktusok gyakran idézett kutatójának szavaiból kitűnik: „Yet although the phenomenon is familiar, the term »Sprachbund« is admittedly unsatisfactory. Its fundamental fault is that it implies a unit, as if a language either were or were not a member of a given Sprachbund. But of course a grouping of this sort has no specific a priori criteria; a group of geographically continuous languages may be classified as a Sprach bund ad hoc, with respect to any structural isogloss" (Weinreich 1958: 378-379; én emeltem ki — H. L.). Ha pedig a második értelmezést fogadnák el a reformerek, akkor csak ún. nyelvcseréről beszélhetnénk, ami pl. a hajdan bolgártörök nyelvű dunai bolgárok esetében történt, akik a ma bolgárként ismert délszláv nyelvre tértek át. A reformerek nyelvtörténetileg képtelen feltevéseiket annak sugallásával szeretnék valószínűsíteni, hogy évezredekkel ezelőtt a nyelvi törvényszerűségek nem voltak azonosak a maiakkal, noha az alapnyelvek beszélői pontosan annak a Homo sapiens sapiens fajnak a képviselői voltak, mint a mai emberek, s a történeti-összehasonlító nyelvtudománynak a paleolingvisztikával is foglalkozó kutatói körében egyöntetű a vélekedés, hogy ezen emberfaj nyelvei a távoli múltban is a ma is ható törvényszerűségek szerint működtek és változtak. E reformerek kedvelt csúsztatásai közé tartozik, hogy olyan feltevéseket, kijelentéseket is tulajdonítanak a „tradicionalista" finnugristáknak, amelyek azoktól mindig is idegenek voltak. Ezek egyike az alapnyelvvel kapcsolatos. A csúsztatásnak az a lényege, hogy a „tradicionalisták" egységes nyelvállapotot tükröző alapnyelvvel számolnak, és azt teljes mértékben rekonstruálni kívánják, azaz a mai nyelvekből ki akarják következtetni, helyre akarják állítani az alapnyelvnek a teljes, nyelvemlékekkel nem dokumentált rendszerét. Ebben az a legpikánsabb, hogy a nyelvcsaládunk tagjainak és a család történetének mégis-