Nyelvtudományi Közlemények 101. kötet (2004)

Kisebb közlemények - Honti László: Mítoszok a magyar nyelv eredete körül [Myths about the origin of the Hungarian language] 137

típusú szóegyeztetéseket, hogy felvillantsam, milyen gazdag fantáziával megáldott emberek szorgoskodnak ebben a csoportban: m. fest ~ tör. fas 'közismert, világos, érthető', m. tök ~ sum. dug 'fazék' (idézi Rédei 2003: 64, 93), m. szer, -szer (-szor, -ször) ~ vintu (kaliforniai indián nyelv) ser: s.-pánit 'hat (tkp. 2 x 3)', *ser-Á awi 'nyolc (tkp. 2 x 4)' (Sadovszky 1981: 239). Horribile dictu, egyikük egy folyóiratban azt a véleményét is közreadta, hogy tudományos szempontból semmi kivetnivaló nincs abban sem, ha valaki pl. a hieroglifákkal írt óegyiptomi szövegeket a „magyar nyelv segítségével" olvassa! Az ilyen nyelvhasonlítgatóknak a nyelvészek adhatnának további ötleteket is; néhány aprósággal most meg is ajándékozom őket, főleg azért, hogy szemléltessem, voltaképpen határtalanok a lehetőségeik újabb és újabb világrengető felfedezéseket tenni: e műkedvelők kinyilváníthatnák pl. a következőket: (a) a lat. mel > ol. miele 'méz' a magyarból vagy a finnugorból való, vö. m. méz ~ fi. mesi (valójában: ol. miele < lat. mel < < IE *melit- 'honey' [Buck 1988: 383-384]), (b) az olasz tetto 'háztető' szó a m. tető átvétele vagy az ősi magyar-olasz rokonság bizonyítéka (valójában: ol. tetto < lat. tectum < < IE *(s)teg- 'cover' [Buck 1988: 473]), (c) az olasz chi 'ki' kérdő névmás a magyar ki átvétele (valójában: ol. chi < lat. qui < < IE *qwi), (d) az olasz névszók jelentős részében használatos többesszámi i elem a magyarral vagy egyáltalán a finnugor nyelvekkel való rokonság bizonyítéka (pl. ol. cavallo Tó' ~ cavall-i 'lovak', vö. m. hal ~ hala-i, fi. kai a 'hal' ~ kalo-i-ssa 'halakban', kalo-i-ssa-nsa 'hala-i-ban'). A „legmesszebbre" azok jutottak, akik szerint a világ nyelvei a magyarból származnak, s voltaképpen minden nyelvben magyar nyelvi elemek fedezhetők fel. Sikerült „megfejteniük" pl. középkori latin hungarus népnevünknek a tövét is magából a magyarból; eszerint három elemből áll: hun-g-ar, ahol az első elem a hon 'lakhely, haza' szóval azonos, a g а к többesszámjelnek a változata, az ar pedig az úr szóval azonos, tehát a hungar(-us) eredeti jelentése ennek értelmében 'hon-ok ura' (idézi Rédei 2003: 107). Egy, a politikában a közelmúltban ismertté vált, jogász végzettségű honfitársunk az interneten is közzétett írásában leszögezte, hogy a finnugristák hazudnak. Azt azonban még neki is sikerült felfedeznie, hogy a jobb ügyhöz méltó buzgalommal nyelvészkedők elmeszüleményei rendkívül tarka egyveleget képeznek, ezért úgy vélte: „tudásuk ... pontosítandó, gyarapítandó, összehangolandó" (én ritkítottam; H. L.); ezt azonban éppen olyan reménytelen lenne elvárni, mint megkísérelni egy csapat verebet rávenni egy bizonyos dallam teljesen szinkron elcsiripelésére. Előszereltei minősítik e nyelvfarigcsálók a magyar nyelv történetével és származásával foglalkozó tudományos kutatókat zsidó-, német- és oroszbérencnek,