Nyelvtudományi Közlemények 100. kötet (2003)

Tanulmányok - Agyagási Klára: Egy volgai bulgár jövevényszó a mari nyelvjárásokban: šerča ’üveggyöngy’ [A Volga Bulgarian Loan-word in the Cheremis Dialects: šerča ’glass pearl’] 40

AGYAGASI KLARA Egy volgai bulgár jövevényszó a mari nyelvjárásokban: sarca 'üveggyöngy' The author indicates the separation of a new group among the Turkic loans of the Cheremis dialects; a group of Volga Bulgarian origin. Her point is that the separation of the words belonging to this group from the Chuvash loans of the Cheremis dialects has been delayed until today because in the investigation of the Bulgaro-Turkic languages light only recently has been thrown on the exact relation between the Chuvash and the Volga Bulgarian languages. The author regards the Cheremis word sorca as the borrowing of a donor form sïrca which is the Volga Bulgarian phonetic variant of the Old Turkic sïrca. The initial s of the donor form is a Bulgaro-Turkic phonetic development [s(ï) > s(i)J, the preservation of the с in the medial position is a Volga Bulgarian dialectal peculiarity. A mari nyelvjárások volgai bulgár jövevényszórétege, mint a mari szókincs törökjövevényszó-állományának csuvastól elkülönített része a korábbi irodalomban nem képezte etimológiai vizsgálat tárgyát. Ennek oka nyilvánvalóan a csuvaskutatás történetében rejlik. A 20. században a csuvas nyelvtörténeti kutatásokra igen nagy hatással volt N. I. Asmarin „Болгары и чуваши" с. munkája (1902), melyben a szerző a csuvas nyelv bulgártörök eredetének bizonyítását részben a volgai bulgár sírfeliratok török eredetű szóanyagára alapozta. Ezt követően mértékadó turkológiai körökben hosszú időn át elfogadott volt a volgai bulgár-csuvas nyelvviszonyt az előd és az utód viszonyaként értelmezni. E felfogás szellemében keletkezett Wichmann monográfiája (1903) majd 1920-ban napvilágot látott Räsänen máig kiemelkedő jelentőségű műve, a „Die tschuwassischen Lehnwörter im Tscheremissischen" című, melyben a mari nyelvjárások bulgártörök jövevényszavainak forrása minden esetben csuvasként van megadva. Különbséget csak ritkán, és csak abban a tekintetben lehet a forrásra vonatkozóan felfedezni, amikor a cseremiszbe átkerült szó a csuvasból nem mutatható ki. Ilyen esetben a feltételezett átadó alak elé csillag került, ami arra utal, hogy ugyanannak a csuvas nyelvnek egy korábbi állapotában létezett, de időközben kihalt szaváról van szó, vö.: cser. or, ar 'klein' < tschuw. *or ~ kas. usw. Radl. az 'klein' (Räsänen 1920: 167). A mari nyelvjárások csuvas elemeinek kutatását Räsänen után M. R. Fedotov folytatta (vö. Fedotov 1968, 1990), aki a volgai bulgár-csuvas nyelvviszony Nyelvtudományi Közlemények 100. 40-45.