Nyelvtudományi Közlemények 100. kötet (2003)

Tanulmányok - Csepregi Márta: Megkésett köszöntő [Belated congratulations] 12

16 CSEPREG1 MARTA kutatta, több részletet ki is adott belőle (320, 336, 344, 354) csakúgy, mint az MTA kézirattárában, ahol Budenz munkásságának rejtett oldalaira derített fényt (323, 344, 348, 361, 363). Bravúrosan cáfolta azt a lassan tudománytörténeti közhellyé vált állítást, hogy Budenznek - egy kéziratban maradt tanulmánya szerint - rossz véleménye lett volna Barna Ferdinánd Kalevala-fordításáról. Hajdú Péter nem sajnálta a fáradságot, hogy megfejtse Budenz nehezen olvasható kézírását. Szakértők bevonásával kiadta a kéziratot, melyből kiderült, hogy a mester igen jó véleménnyel volt Barna munkájáról. Jubiláló kollégáihoz intézett köszöntő szavait, vagy elhunyt tudósokról írt nekrológjait és emlékbeszédeit is a pontosság és az adatgazdagság jellemezte. Kiváló stiliszta lévén néhány találó szóval jellemezte pályatársait. Tollát a szeretet és a megbecsülés érzése vezette, s a szellem sziporkái szikráztak írásaiból. Ez vonatkozik saját memoárjellegű közleményeire is. Utolsó éveiben sok fáradsággal és utánajárással tisztázta Györké József életrajzának homályos pontjait. Nem nyugodott addig, amíg méltó emléket nem állított szeretett tanárának (389, 392, 400). Tudományos ismeretterjesztő, tudományszervező, egyetemi tanár Tudjuk, milyen nehéz színvonalas ismeretterjesztő műveket írni. Hajdú Péter ennek a műfajnak is mestere volt, talán azért, mert tisztelte és partnernek tekintette olvasóit. A nagyközönségnek szánt müveit nem lehet tudományos munkásságától elválasztva vizsgálni. A fentebb említett, az uráli népeket bemutató két könyve (99, 232) az egyetemi oktatásban és a tudományos életben is gyakran forgatott művek, az általa szerkesztett „Uráli népek" című tanulmánygyűjteménnyel együtt (195). Nem sajnálta idejét és energiáját az egyébként lélekölő lexikoncikkek írásától sem. Közelről láttam, hogy a kilencvenes évek elején milyen széleskörű adatgyűjtő munkával kezdett bele a Magyar Nagylexikon uráli népekről, nyelvekről és uralista tudósokról szóló szócikkeinek szerkesztésébe (359). Ezt a munkát utóbb nekem adta át, s az általa felállított mérce mindvégig kötelező érvénnyel hatott rám. Ha recenzióiban kritikát fogalmazott meg, sohasem fogalmazott bántóan. A dilettáns nyelvhasonlításról szóló cikkeit is inkább az ismeretterjesztés szándékával írta, nem pedig azért, hogy megsemmisítse vitapartnereit (154, 171, 213, 214). Ez a partneri, demokratikus hozzáállás jellemezte őt akkor is, amikor a tanár, a vezető, vagy a tapasztaltabb kolléga szerepében került emberekkel kapcsolatba. „Ö előbb szeretett engem"-jellemezte egyszer egyik ifjabb kollégája Hajdú Péterhez fűződő viszonyát. Valóban, minden konkrét tanácsnál, módszertani instrukciónál hatékonyabb volt az a részéről megnyilvánuló megelőlegezett bizalom, mellyel aktivizálta környezetét. Hajdú Péter fiatalon vált a magyar és a nemzetközi finnugrisztika vezető egyéniségévé, s ezt a szerepét a legutolsó évekig megőrizte. Professzorként tana-