Nyelvtudományi Közlemények 98. kötet (2001)

Szemle, ismertetések - Kassai Ilona: Fonetika [Phonetics] (Szabó Mária Helga) 355

SZEMLE, ISMERTETÉSEK 355 Kassai Ilona: Fonetika Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 1998. 284 o. A fonetika tárgykörében már régen született átfogó, összegző munka. Az egyetemi oktatásban az utóbbi években 10-20 éves könyvek álltak a hallgatók rendelkezésére, az egyéni felkészüléshez (Laziczius Gyula 1944, Vértes O. András 1950, Bárczi Géza, 1960, R. Molnár Emma, é. n. stb.). Ezek bizony - bár megjelenésük idején a legfrissebb tudományos eredményeket és felfogásokat adták közre - gyakran tartalmaznak ma már érvényüket vesztett, túlhaladott adatokat; ugyanakkor fontos részletek, ismeretanyagok csak különböző fórumokon és különböző időben publikált cikkek révén voltak hozzáférhetőek. Az előbbi problémára példa lehet az affrikáta-zárhang vita „eredménye", míg az utóbbira az addig csak cikkekben elemzett hangsorépítési szabályokat említhetnénk. így tehát egyre sürgetőbbé vált a tudományterület aktuális állapotát tükröző szintézis megalkotása. Kassai Ilona 1998-ban megjelent Fonetika című munkája ezen összegzés megteremtésén túl azt a feladatot is felvállalta, hogy az ismereteket tankönyvszerű tálalásban adja át az érdeklődő olvasóknak. Teszi ezt világos, egyértelmű, gördülékeny stílussal, logikus tagolással, valamint az újonnan szerzett tudásanyag fejezetenkénti „kikérdezésével": röviden, tömören megválaszolható (kvíz)kérdésekkel, illetve elgondolkodtató feladatokkal. A megoldásaik helyességében kételkedők válaszaikat a könyv végén található, a „Válaszok a kérdésekre" című fejezet alapján ellenőrizhetik. Sok ábra és táblázat szemlélteti a szöveg mondanivalóját. Természetesen az, aki nem tanulási szándékkal veszi kezébe a könyvet, csak szakirodalmi ismereteit kívánja frissíteni, nyugodtan kihagyhatja az ellenőrző kérdéseket, mégsem érzi a munkát tankönyvízünek, „szájbarágós" stílusúnak. A könyv fejezetekre tagolása sem köti meg az olvasó, sőt még az anyagot tankönyvként használó tanár kolléga, illetve diák kezét sem, hiszen az egyes fejezetek önmagukban kerek egészet alkotnak, tehát lényegében egymástól függetlenül is tanulmányozhatók. A fejezetek könyvbéli sorrendje megfelel a szerző által a Pécsi Tudományegyetemen oktatott Fonetika előadás tematikájának. Egyfajta bevezetésnek tekinthető az első két fejezet, amely egyrészt a fonetika tudományelméleti, tudománytörténeti körüljárása, másrészt pedig a lehetséges fonetikus írásmódokat veszi sorra. Az ezt követő fejezetekben a fonetika különböző részterületei kerülnek sorra: az artikulációs, az akusztikus, a percepciós fonetika kutatási területének, és jelenleg érvényes eredményeinek bemutatása, illetve a magyar beszédhang-állomány elemzése. Ezt követik az összetet-