Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Tanulmányok - Csúcs Sándor: A permi vokalizmus története [The History of Permic vowel system] 3

36 CSÚCS SÁNDOR i ù i u e ô o a ô A mai rendszerek kialakulása Az őszürjén magánhangzók további sorsukat figyelembe véve három egymástól jól elkülönülő csoportra oszthatók. A vokális háromszög tagjai, vagyis a három legfontosabb alapmagánhangzó (a, u, i) változatlanul megőrződött minden nyelvjárásban. A második csoportot alkotó *e, *D, *O esetében zártabbá válással kell számolnunk, amely azonban másként zajlott le a PO nyelvjárásban, mint a KZ és KP nyelvjárásokban. A PO-ban ugyanis először az *e > / és *o > u változások zajlottak le, és csak ezután történt meg az *o zártabbá válása o-vá. A többi nyelvjárásban (az SO kivételével) csak az *o > o változás ment végbe, s ezáltal a két o egy fonémává olvadt össze. Az SO nyelvjárásban nem történt változás. A PO nyelvjárásban tehát fonémahasadást kell feltennünk, vagyis PZ *e —-> PO i, e változást. Ez talán úgy magyarázható, hogy az *o > u zártabbá válás hasonló folyamatot indukált az *e esetében is, de az *e zártabbá válása - miután a szavak egy kisebb részében végbement - félbeszakadt, egyszerűen azért, mert az *e > i általános megvalósulása ahhoz a nemkívánatos eredményhez vezetett volna, hogy az e eltűnik a rendszerből. Mi okozhatta ezeket a zártabbá válási tendenciákat? Magyarázatként gondolhatunk a természetes fonológia elveire (a teljes képzésű magánhangzók általános zártabbá válása), illetve a nyelv ökonómiára való törekvésére. Ezen kívül talán az is figyelembe vehető, hogy az o nem tartozik az alapmagánhangzók közé, tehát rendszerbeli helye némileg labilis lehetett. Az összehasonlítás kedvéért megemlítem, hogy Lytkin magyarázata szerint a PZ *Q és *£ (nálam *o és *è) a PO-ban zártabbá, a többi nyelvjárásban viszont épp ellenkezőleg, nyíltabbá vált. A PO-ban lezajlott változások abszolút kronológiájáról semmit sem tudunk. A többi nyelvjárás tekintetében fontos szerepet játszanak az ózürjén nyelvemlékek. Ha Lytkin olvasatai helyesek, akkor a tárgyalt változások viszonylag késeiek, talán a 16-18. században mehettek végbe. Ellenkező esetben nincs megbízható fogódzónk ahhoz, hogy az abszolút kronológiát megállapítsuk. A PZ magánhangzók harmadik csoportját három centrális hang (*ö, *ú, *j) alkotta. Ez a részrendszer is eléggé labilis lehetett, ami nem csoda, hiszen egyetlen alapmagánhangzó sincs közöttük. A labilis helyzet várakozásunknak és a határozatlansági relációnak megfelelően különféle módokon szűnt meg: A PO nyelvjárásban az i tulajdonképpen eltávozott a részrendszerből, azáltal, hogy nyílttá, velárissá és - szerintem - legalábbis fonetikailag redukálttá vált. A többi