Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)
Tanulmányok - Csúcs Sándor: A permi vokalizmus története [The History of Permic vowel system] 3
A permi vokalizmus története 35 már csak azért sem, mert a magyar o minden tekintetben középső nyelvállású hangként viselkedik. Nem tartom kizártnak, hogy a zűrjén SO nyelvjárása esetében a magyarral analóg jelenséggel van dolgunk, azzal a különbséggel, hogy az SO-ban a hoszszúság helyett a centralitás és a labialitás szerepel, mint az a-t és o-t megkülönböztető jegy. így az is érthetővé válik miért használta Lytkin és Uotila az ç grafémát a SO zártabb o jelölésére: saját anyanyelvük illetve anyanyelvjárásuk o-jához képest az SO hang fonetikailag valóban zártabb, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy fonológiailag is feltétlenül zártabbnak tekintendő. Az SO magánhangzó-rendszernek ezt az új interpretációját további érvekkel sajnos nem tudom igazolni, sőt azt is kétségesnek tartom, hogy állításaim valaha is egyértelműen bizonyíthatók lesznek. Ennek legalább két oka van: 1. Nagyon kérdéses, hogy elvégezhetők-e a szükséges műszeres (fiziológiai, akusztikai, percepciós) vizsgálatok. Itt nem a gyakorlati nehézségekre gondolok, hanem arra, hogy Lytkin szerint az ifjúság nyelvéből már a húszas években eltűnőben volt a kétféle o megkülönböztetése (Lytkin 1957: 98). Lehetséges tehát, hogy már kevés olyan felső-sziszolai van, aki szisztematikusan megkülönbözteti a kétféle o-t (vö. Zilina 1975: 19-20.) 2. A zürjénben nincsenek olyan morfonológiai szabályok (mint pl. a magánhangzó-harmónia), amelyek segítségével el lehetne dönteni, hogy a nyelvi rendszer szempontjából pl. a nyíltabb o alsó vagy középső nyelvállásúnak tekintendő-e. Ha elfogadjuk az SO rendszer fentebb javasolt interpretációját, akkor ennek messzemenő következményei lehetnek az őszürjén magánhangzó-rendszer rekonstrukciójára is. A közvetlen következmény az, hogy az SO o, o alapján az őszürjénre is *o, *:> rekonstruálható. Ezt a változtatást a mai PO hangképviselet megengedi, hiszen a PO u előzménye akár *o, akár *o, a PO o-é pedig akár *o, akár *:> is lehetett. E változtatás után tehát az őszürjén rendszer ilyen képet mutatna: i l u Ç ö e ô o a o Ez a rendszer természetesen nonszensz. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha benne két labiális, centrális magánhangzó van, akkor az egyik felső, a másik középső nyelvállású, tehát ü és ó. Ezt mutatja a PO nyelvjárás, valamint a votják peremnyelvjárásai is. Ezek után az *£ sem tartható fenn, hiszen nincs ilyen fonéma a mai nyelvjárásokban és - mint láttuk - megléte több mint kétséges az ózürjén nyelvemlékekben is. Könnyen elképzelhető tehát, hogy az őszürjénben csak két palatális magánhangzó volt: i, e. Az általam rekonstruált rendszer tehát:
