Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Tanulmányok - Csúcs Sándor: A permi vokalizmus története [The History of Permic vowel system] 3

A permi vokalizmus története 33 Sonderstellung geraten sind, rührt ausschließlich daher, daß sie von viel schwächerer Sonorität sind als die übrigen." (Itkonen 1954: 336) Ez a kikövetkeztetett hangsúlyozás viszont bizonyítja, hogy a PO (hangsúlyos) i-, à-, u- valóban nyíltabb magánhangzóból keletkezett. Ezzel az okoskodással nem az a legnagyobb probléma, hogy logikailag önmagába tér vissza, hanem az, hogy a mai PO hangsúlyozását aligha lehet hangzóssági hangsúlynak nevezni, hiszen a felső nyelvállásúak egy része hangsúlyos, míg az alsó nyelvállásúak közül az e az első szótagban mindig hangsúlytalan. Saját számításaim azt mutatják, hogy Genetz anyagában (1897. Ezen alapultak Itkonen következtetései is.) az első szótagban 288 szóban érvényesülnek a hangzósági hangsúly szabályai, 200 szóban viszont nem. A 2. és 3. szótagban álló a, e, i lehet hangsúlyos és hangsúlytalan is. A PO-ba átkerült sokszáz orosz jövevényszó megtartja eredeti hangsúlyozását, s így bennük sem érvényesülhet a hangzóssági hangsúly. Genetz anyaga más vonatkozásban sem támogatja feltétlenül a tárgyalt teóriát: eszerint a hangsúlyos w-nek csak középzárt magánhangzók (e, e, o) felelhetnének meg a többi nyelvjárásban, mégis azt látjuk, hogy PO ü-nek ötven esetben felel meg középzárt magánhangzó a KP-ban, 23 esetben viszont várakozásunkkal ellentétben u vágyj a KP megfelelő. Ha figyelembe vesszük, hogy Genetz talán ha két hetet töltött a keletipermjákok között, hogy saját bevallása szerint (1897: 3) barátságtalan fogadtatás nehezítette a munkáját, hogy csak három lapnyi szöveget gyűjtött, tehát a hangsúlyozást elszigetelt szavakon kellett megállapítania, akkor óhatatlanul is felmerül a kérdés: Mennyire megbízható Genetz anyaga a hangsúlyozás, illetve a PO ~ KP magánhangzó-megfelelések tekintetében? Ez utóbbiakról maga így nyilatkozott: „... die ost-permische Mundart von der westlichen, solikamschen gerade in Bezug auf den Vokalismus am meisten abweicht was jedoch grösstenteils auf ungenauer oder unrichtiger Bezeichung bei Rogov beruhen mag." De az is kérdéses, hogy milyen mértékben őrizhette meg egy, már Genetz idejében is erősen eloroszosodott nyelvjárás az eredeti őspermi hangsúlyozást. Az orosz hangsúlyozás nem befolyásolta a PO hangsúlyviszonyait? Végül még egy kérdés: Mi indokolja, hogy a hangzósságnak az a határa, amelytől a hangsúlyozás függött, éppen az *w és *ç közé esett, nem pedig az*o és *o, vagy méginkább az *o és *a közé? Hangzósság tekintetében az *M és *<? között aligha lehetett jelentős különbség, hacsak az *u nem volt redukált. Ezt a lehetőséget viszont Itkonen határozottan elutasítja (1954: 335). A PO (és vele együtt az őspermi) hangsúly problémája után véleményem szerint egyelőre kérdőjelet kell tennünk. Úgy gondolom, hogy a zűrjén vokalizmus szempontjából ez nem kardinális kérdés. Ha eltekintünk a tárgyalt hangsúlyozási teória bizonyító erejétől, akkor is sokkal kézenfekvőbb az a magyarázat, hogy pl. a KZ KP o ~ SO o ~ PO u- megfelelés a PO-ban történt zártabbá válás-