Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Tanulmányok - Csúcs Sándor: A permi vokalizmus története [The History of Permic vowel system] 3

A permi vokalizmus története 31 miben is * i-t kell feltenni, nem pedig *w-t. Ha az így van, az őszürjénben sem lehetett *íi, mert egy viszonylag rövid időszakban őspermi *j > öszürjén *zi > zűrjén i fejlődéssel kellene számolni, s ez rendkívül valószínűtlen. 4. Ha feltesszük, hogy a Vis. és kelet-vicsegdai nyelvjárásban megmaradt az eredeti ù, a többi dialektusban (beleértve a PO-t is) viszont egységesen j-vé vált, akkor ez azt jelenti, hogy ezek a nyelvjárások az eddig feltételezettnél sokkal korábban szakadtak el a többiektől. így, egyrészt meg kellene magyaráznunk, hogy az alább tárgyalandó többi hangváltozás tekintetében miért a PO nyelvjárás mutat a többitől eltérő hangképviseletet, míg a Vis.-ban és a keletvicsegdaiban ezek eredménye teljesen megegyezik a többi nyelvjáráséval. A két lehetőség nyilvánvalóan kizárja egymást, hacsak nem akarunk a „párhuzamos fejlődés" bizonytalan fogalmával operálni. A legkézenfekvőbb megoldásnak az látszik, hogy az őszürjénre az *ù helyett H-t teszünk fel, ahogy azt Rédeinél és Lytkin korábbi művében látjuk a Vis. és kelet-vicsegdai u-t pedig kései (és ?szórványos) nyelvjárási különfejlődés eredményének tartjuk. A korábbi kutatók által egyforma magabiztossággal rekonstruált öszürjén *#, *g és *g mellett felhozható érvek, bizonyítékok nagyon is különböző súlyúak, s mint látni fogjuk, ha sikerül is bebizonyítani a három közül legalább egynek a megvoltát, ez nem jelenti automatikusan azt, hogy a másik kettő rekonstrukciója is bizonyítottnak tekinthető. A legbiztosabbnak azt tarthatjuk, hogy az őszürjénben két o fonéma volt: egy nyíltabb és egy zártabb (szokásos jelölésük: o, ç). Ennek hagyományos bizonyítékai: 1. A SO nyelvjárásban meglévő két o fonéma, amelyeknek a többi zűrjén nyelvjárásban o felel meg, de 2. a PO nyelvjárásban a nyíltabb o-nak o, a zártabbnak (hangsúlyos) u-. Eszerint tehát, ha megváltozott formában is, de a PO dialektus is őrzi az eredeti különbséget. 3. Lytkin fontos bizonyítéknak tartja, hogy az ózürjén nyelvemlékekben két betű szolgál az o jelölésére. Úgy véli ugyanis, hogy az egyik betű a nyílt, a másik a zárt o-t jelöli (Lytkin 1952: 88-90). Az 1. bizonyítékban aligha lehet kételkedni, a 2(-3)-ra még visszatérek. A feltett kétféle e esetében éppen a legfontosabb bizonyíték hiányzik: nincs olyan mai nyelvjárás, amelyben bebizonyíthatóan meglenne a nyílt és zárt e fonémaként. A Wichmann izsmai anyagában előforduló ç-t további vizsgálat nélkül még közvetett bizonyítéknak sem tarthatjuk. A 2. bizonyíték itt is megvan, vagyis a feltett nyílt e-nek a PO-ban e, a zárt £-nek hangsúlyos i- felel meg. Lytkin szerint a 3. bizonyíték is fennáll: az ózürjén nyelvemlékekben külön betű szolgált a nyílt és külön betű a zárt e jelölésére. A zárt e-t szerinte a ,Jat* betűvel (ózürjén formája: E) jelölték. Mivel ez a tény az öszürjén hangrendszer szempontjából döntő fontosságú lehet, szükségesnek látszik némileg részletesebb vizsgálata. Lytkin összesen 10 szót sorol fel az ózürjén nyelvemlékekből, amelyekben szerinte zárt % volt. Ezek közül azonban négy szó csak cirill betűs átiratban maradt fent, bizonyító erejük nincs, mivel következetlenül keveredik