Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Szemle, ismertetések - Mikola Tibor 1936–2000. 281

SZEMLE, ISMERTETÉSEK 285 meg nem jelent doktori összegezés előbb-utóbb a nagy nyilvánosság számára is hozzáférhető lesz. Nincsen arra mód, hogy szisztematikusan elemezzük tanulmányainak értékeit, hiszen a szamojéd koaffixumtól kezdve nagyon sok irányba elvezetnek dolgozatai: írt a számjelekről, a szóképzés egyes kérdéseiről, a neutralizáció megnyilvánulási lehetőségéről, a determináló igeragozás alapkérdéseiről, meg egyéb morfológiai, mondattani vagy akár nyelvjárási kérdésekről. Ezek az eltérő jellegű és sokféle rokon nyelvre kitérő, jobbára nem nagy terjedelmű tanulmányok szűkszavúságuk ellenére jól dokumentált, fontos forrásai az uralisztikának. Mégsem hagyhatjuk említetlenül néhány önállóan megjelent kötetét. Az időrendben visszafelé haladva műfaji szempontból jól megtervezett, tartalmilag sok újdonságot nyújtó könyv a Morphologisches Wörterbuch des Enzischen, amely a napjainkig nyomtatott formában közzétett enyec anyag alapján úgy tárja elénk e nyelv szókészletét, hogy a címszó alatt annak valamennyi ragos, jeles, képzett formája is szerepel, és e grammatikai funkciókat egységes kódrendszerben számkombinációkkal definiálja. Ezzel egy kitűnően használható forráshoz jutott a szamojedisztika, melyet a tervezett nganaszan (tavgi) kötet követett volna (sőt: bízunk benne, hogy tehetséges és a helyszínen több ízben járt kolléganő - tanítványa, munkatársa - előbb-utóbb be fogja fejezni ezt a projektumot). Praktikus és az UEW megjelenése után is jól használható segédkönyv az etimológiailag tárgyalt votják szavak leltára, amely az utóbbi években megjelent etimológiai szótárak forgatása ellenére is rejthet még új információkat. Megjelenésekor (1977) ez még nagyobb újdonságnak számított. A Witsen-expedíció uráli vonatkozású részleteinek német kiadásáról (1975) már szóltunk. Azonban értékítélet nélkül került említésre kandidátusi értekezése, amely Die alten Postpositionen des Nenzischen (Juraksamojedischen) címen 1975-ben jelent meg, és a külföldi kritika is igen jól fogadta. Röviden összefoglalva e könyv meglehetősen bonyolult tartalmát: Mikola itt arra vállalkozott, hogy a jurák névutók alkalmazási módjait, formális összetevőit mutassa be, és ezek után - talán ez a legfontosabb - részletes paleolingvisztikai elemzéssel fejtse ki véleményét kialakulásuk menetéről. Ebben a részben más nyelvek, nyelvcsaládok és elméleti megfontolások alapján arra az eredményre jut, hogy a jurák - sőt általánosítva: az uráli - névutók végső soron névmási eredetűek. Ezt a megállapítást logikusan, jó kombinációs készséggel, a bő szakirodalom teljes ismeretében fejti ki és valószínűsíti. Egyébként Mikola munkásságának egészére jellemző, hogy mindig felmutat egy-egy eleddig meg nem fogalmazott új gondolatot vagy bizonyítékot a tárgyalt jelenség magyarázatára, s azt szinte bulldog-következetességgel tereli a megoldás felé. Lépésről lépésre halad, okfejtése világos, összefüggő gondolatláncolatot alkot. Stílusa tömör, képes arra, amire sokan képtelenek: mondanivalóját a