Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Szemle, ismertetések - Mikola Tibor 1936–2000. 281

286 SZEMLE, ISMERTETÉSEK reá jellemző rövid formában prezentálja. Ezért nála egy rövid cikk is mély gondolati értékű. A bőbeszédűség egyébként a mindennapi életben sem volt sajátja. Azon urálisták közé tartozott, akik a szamojédtól a lappon keresztül a magyarig minden uráli nyelv jelenségeivel foglalkoztak, és keresték a köztük lévő összefüggéseket vagy éppenséggel eltéréseket. Ilyenformán azután ő is kapcsolatba került tipológiai és arealógiai jelenségekkel. Korán felfigyelt reá a mértékadó szakmai közvélemény. Gyakori és közkedvelt szereplőjévé lett nemzetközi rendezvényeknek, számos országba hívták előadások tartására vagy vendégprofesszornak. Sem elismertség, sem rang, sem pozíció nem változtatta meg jellemét: megmaradt ugyanolyan szerény, családját előtérbe helyező egyszerű tanárnak, amilyennek hozzánk érkezett. Komolysága ellenére azonban fanyar humora sem hagyta cserben, ami nem minden nyelvészre jellemző. Ugyanez a komoly felelősségérzet vezette a tanszék irányításában, ahol sok ígéretes tehetség került ki kezei alól. Problémát okozott neki e fiatalok további sorsa, pályája, amelyre gondot kívánt fordítani, hiszen saját tanszékének személyi kereteit növelni alig-alig lehetett. Mikola mindenesetre külső, sőt külföldi kapcsolatait is igénybe vette egy-egy tanítványának elhelyezéséhez. De az intenzív tanszéki munkával szorosan összefüggött a könyvtár tudatos fejlesztése is. E könyvtár alapját a hatvanas évek elején megvett Beké könyvtár képezte, melynek ezt követő gyűjtőkörébe a legjelentősebb elméleti nyelvészeti munkák is beleillettek. Lassan-lassan a szegedi finnugor tanszéki könyvállomány országos összehasonlításban a leginkább kezelhető és legnagyobb szakkönyvtárrá lett (kb. 30 ezer kötet). Ennek integritására Mikola nagy gonddal ügyelt. Külön törődést okozott neki a tanszéki kutatások és kiadványok, valamint a tanítványok gyűjtőútjai anyagi alapjainak előteremtése. Ezek egy részét szolid és józan tervekkel szervezte meg. A szűken elégséges összegek így rendelkezésre álltak és Mikolának sikerült a korábbi kezdeményezésű Néprajz és Nyelvtudomány című évkönyv zavartalanabb és lassan bővülő kiadását biztosítani, de nagy gondja volt az altajisztikai tanszékkel közösen indított Studia Uralo-Altaica idegen nyelvű sorozat fenntartására is. Az utóbbi a vele párhuzamos magyar nyelvű Supplementa alsorozattal együtt az 50. számot, az előbbi pedig a 40. számot érte el. Ezek a kiadványok tanítványai előtt is nyitva álltak: itt jelentek meg a Mikola-iskolához tartozó fiatalok első tanulmányai, melyek jó elvi alapokra és megbízható (jobbára saját gyűjtésű) adatokra épülnek. Ennek az iskolának a tagjai a nála eltöltött évek alatt szép örökséget kaptak, amellyel bizonyosan jól fognak sáfárkodni. Ám a Mikola-iskola további sorsa most bizonytalan. Nagyon nehéz feladat lesz e doktori képzést olyan színvonalon folytatni, ahogyan ő tette. Tibor máig feldolgozhatatlan eltűnése köreinkből új nevet csatol ahhoz a szomorú listához, amely az utóbbi években fiatalon elhunyt kollégáink nevéből