Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Szemle, ismertetések - Mikola Tibor 1936–2000. 281

SZEMLE, ISMERTETÉSEK 283 megalakulásával egyidejűleg szerettük volna elérni, hogy élete addigi munkáinak tézisszerű összegezésével szerezze meg az MTA doktora fokozatot. Ám ő erre nem volt rávehető: kijelentette, hogy inkább elkészít egy erre a célra szánt doktori dolgozatot. Ekképp készült el „A szamojéd nyelvek története" című munkája, amelyet 1998-ban nagy sikerrel megvédett. Munkásságát hivatalosan is többször elismerték: már a hetvenes években az oktatásügy kiváló dolgozója titulust kapta meg, 1987-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát ítélték neki. A szigorú értelemben vett tudományos kitüntetései közül említhetnénk külföldi és nemzetközi tudományos társaságokban, szervezetekben viselt tagságait, funkcióit, továbbá azt, hogy szavazás útján megválasztották az MTA köztestületi képviselőjének és 1998-ban ő volt az, aki elsőként megkapta a legnagyobb hazai nyelvészeti elismerést, a frissen alapított Munkácsi Bernát díjat. Mikola Tibornak egészen kimagasló nyelvérzéke volt: a németen kívül tudott oroszul, finnül, észtül, angolul, svédül, sőt a franciával is elboldogult (a többit konferenciaszinten használta), sőt még arra is vállalkozott, hogy hollandból németre fordítva külön kötetben adja ki a XVII. századi Witsen útleírásának az uráli népekre vonatkozó részleteit. Rátérve ezzel a szorosabb értelemben vett nyelvészeti működésének jellemzésére, először is arra kell utalnom, hogy szegedi munkahelyén nagyon gyorsan be tudott illeszkedni a tanszék általános uralisztikai és szamojedológiai programjába, melyet ő maga obi-ugor és ősmagyar irányú kutatásaival bővített. Később valamennyi uráli nyelvre kiterjedő kutatásokat végzett, bár ennek ellenére a szegedi tanszék megtartotta a hazai szamojéd és obi-ugor nyelvészetben betöltött központi szerepét. Mikola fiatalabb korában főleg az etimológiai, hangtörténeti, jelentéstani kérdések iránt érdeklődött. Ezen a téren több új eredményre jutott, és bővítette az ősmagyar nyelvi állapot megismerésére irányuló kutatást. E korábbi közleményeiben is mindig előáll olyan új javaslatokkal, amelyekre eddig nem gondoltak. Közülük némelyeknek fontos elvi jelentősége is van, mégpedig megfelelő elméleti nyelvészeti háttérbe állítva őket. Példa kedvéért említem a hangváltozások okainak a nyelvi ökonómia szempontjait is figyelembe vevő tárgyalását, az ú.n. „szabálytalan" hangváltozások ügyeit vizsgálva erős figyelemmel van a hangkörnyezet érdekérvényesítő hatására. Nem kedvelte a nyelvészeti dogmákat, új értelmet próbált keresni néhány megcsontosodott hagyományos-konzervatív álláspont ellenében. Értelmesebb és a nyelv rendszerének jobban megfelelő kombinatív, logikailag is meggyőzőbb, jól fölépített megoldásokat kínált. Egy debreceni nyelvészkonferencián pl. mintaszerűen mutatta be, hogy a szó jelentése bizonyos esetekben stabilabb lehet, mint a hangalak, amely egyéb körülményektől függően szokatlan (= szabálytalan) hangváltozás áldozatává lehet: ennek alapján az ilyen szómagyarázat a hagyományos nyelvészet értelmezésében bizonytalannak számíthat. Felveti a konvencionális