Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Szemle, ismertetések - Mikola Tibor 1936–2000. 281

282 SZEMLE, ISMERTETÉSEK TMB által meghirdetett aspirantúrára. Ekkor ismertem meg őt: Telegdi Zsigmond és én voltunk a nyelvészeti bíráló bizottság tagjai, és munkánk végeztével egyöntetűen állapítottuk meg, hogy a jelöltekkel folytatott beszélgetés során Mikolától kaptuk a legjobb teljesítményt, s ezért őt javasoltuk első helyen aspiránsnak. Helyét 1960-ban kellett volna elfoglalnia, de erre nem került sor. Ugyanis engem 1959 őszén neveztek ki Mészöly Gedeon utódának a szegedi finnugor tanszékre. Ez akkor egyszemélyes tanszék volt, könyv alig volt a kopár tanári szobában, munka viszont bőven akadt, s ezt nem bírván erővel kértem egy tanársegédi állást, melyet viszonylag gyorsan meg is kaptam. Emlékezve a magas és okos, szűkszavú fiatalemberre, meghívtam erre az állásra Mikola Tibort, akiről ugyancsak kitűnő referenciákat adott hajdani professzora, Lakó György. Lakótól értesültem arról, hogy az élénk és tág érdeklődésű hallgató szinte minden tanári segítség nélkül készítette el szakdolgozatát; részben finnugrisztikai, részben germán vonatkozású témájához óizlandi etimológiai adatokat is fölkutatott; teljesítményét Lakó nagyra értékelte. Szubjektív benyomásomon kívül tehát szakvezető tanára is megerősített abban, hogy megfelelő jelöltre gondolok. Jól tudtam, hogy Mikolának (aki időközben megnősült) döntenie kell az aspirantúra és az egyetemi oktatói állás között. Az előbbinek az lett volna az előnye, hogy három év alatt megszerezhette volna a kandidátusi fokozatot. Bizonyosan nehéz döntés volt ez számára, de tanári elhivatottságát jelzi, hogy végül is a szegedi egyetem finnugor tanszékét választotta, mert szerette az egyetemi munkát, a nyelvészeti ismeretek magas szintű terjesztését, és sejtette, hogy az egyetemen is szép jövő vár reá. Nagy lendülettel kezdte el munkáját, le is költözött Szegedre, és nagyon gyorsan meggyőződhettem róla, hogy kiváló tanár és nagyszerű munkatárs. Elkezdte hát egyetemi oktatói pályafutását 1960-ban. Megegyeztünk abban, hogy előbb írjon egyetemi doktori dolgozatot: ez 1962-ben elkészült (a sámánizmus szókészletének nyomairól); megvédte, s részletei, melyek új kutatási eredményeket tartalmaztak, rövidesen megjelentek. Pályája szépen kezdett ívelni. 1964-ben egyetemi adjunktussá lépett elő, 1968-ban megvédte kandidátusi értekezését (a jurák névutók rendszerének kialakulásáról), ezt követően egyetemi docenssé nevezték ki 1970-ben. A finnugor tanszék vezetésével 1974-ben bízták meg, akkor, amidőn engem Budapestre neveztek ki intézeti igazgatónak. Az ezt követő alig három évtized fárasztó lehetett számára, hiszen egyéb bizottságok tagjaként, elnökeként is tevékenykedett, sőt az egyetemi vezetéssel járó sok fáradalmat is el kellett viselnie. 1979 és 1984 között dékánhelyettes volt, majd két ízben is viselnie illett a dékán szerepét (1984-1987 és 1989-1992). Az egyetemi tanári címet 1984-ben kapta meg, noha már addig is professzori szintű munkásságot fejtett ki. Sok teendője mellett nem jutott idő a TMB-doktori értekezés megírásához, bár ezt többen és sokszor kértük tőle. Végülis az új minősítési rendszer bevezetésével és a Doktori Tanács