Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Tanulmányok - Csúcs Sándor: A permi vokalizmus története [The History of Permic vowel system] 3

A permi vokalizmus története 27 lyos helyzetben is állhat és - Lytkin szerint - mennyiségileg nem különbözik a többi magánhangzótól. A PO e fiziológiai-akusztikai tulajdonságait tekintve nem tartozik az j-típusú hangok közé. Ennek bizonyítéka, hogy az orosz jövevényszavak w-jét soha nem veszik át 6>-vel, hanem zi-val, vagy j-vel: PO klopi < or. KJionbi, PO vádra < or. eudpa stb. Az orosz hangsúlytalan o-t és a-t viszont a PO e-vel veszi át: PO korenda-s < or. Kapandaui, PO kesa-k < or. KOCHK (Lytkin 1961:24-25). Genetz így határozza meg az e-t: „ein zeimlich offener, dem a etwas ähnlicher Gutturalvokal ohne Lippenartikulation" (Genetz 1897: 4). A többszótagú szavak első szótagjában az e mindig hangsúlytalan (Itkonen, 1954: 299). A PO e-nek a többi zűrjén nyelvjárásban (és a votjákban is) rendszerint i felel meg. Bizonyára ezért és az e említett hangsúlytalansága miatt véli Rédei, hogy „A fonémarendszerben elfoglalt helye szerint azonban az e felső nyelvállásúnak tekintendő..." (Rédei 1978: 53). A PO e valószínűleg közel áll a votják nyelvjárások f, § magánhangzójához, sőt Lytkin szerint (1961: 26) azzal teljesen azonos. A PO ù (tu, Genetznél y, Lytkinnél y) felső nyelvállású labiális centrálispalatális hang. A többi nyelvjárásban általában e vagy u a megfelelője: PO lùz ~ KZ KP lez 'kék', PO búz ~ KZ KP bel 'farok'; illetve PO tun ~ KZ KP tun 'ujj', PO tuj ~ KZ KP tuj 'út'. Az orosz jövevényszavak w-jét gyakran íi-vel helyettesíti a PO nyelvjárás. A PO ô abban különbözik a többi nyelvjárás neki megfelelő e hangjától, hogy erősen labiális és némileg előrébb képzett. Genetz szerint (1897: 49-50, 1. még Lytkin 1961: 33-34) az első szótagi hangsúlyos i, u, ü-nek a többi nyelvjárásban általában középzárt magánhangzók (e, o, e), a hangsúlytalan i, u, ii-nek viszont zártak (i, u, u) felelnek meg: PO KZ és KP giz 'zsineg' ~ gizen Instr. gez id 'árpa' ~ idi-s PxSg3 id tus 'szakáll' ~ tu-sen Instr. tos munne 'menni' munni zur 'zab' ~ zü-ren Instr. zer kuz 'hosszú' ~ küzo-s Pl kuz. Ennek a kettős megfelelésnek hangtörténeti jelentősége van, s tulajdonképpen ez a klasszikus permi vokalizmuselmélet egyik tartópillére. A hatvanas évek elején fedezték fel a kutatók, hogy a vicsegdai nyelvjárásterület egyes táj szólásaiban a többi nyelvjárás e-jének ô, j-jének ù (m) felel meg. Rédei Károly, aki maga is gyűjtött az említett vidéken, így vélekedik erről: „Nach Lytkin (IstVok 118-9) sei ó im Vis. Dialekt, ferner auch in einigen Gegenden des VO Dialektgebiets (Mijeidin, Ustnem) bewahrt geblieben. Im