Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Gyarmathi-emlékülés - Szíj Enikő: Gyarmathi és Reguly és az Affinitas és az affinitas [Gyarmathi and Reguly and the Affinitas and affinity] 273

278 GYARMATHI-EMLEKULES - a szív, az érzések szerinti ún. népies, illetve tárgyilagos, tudományos változatban, tehát kétféle módon lehet a rokonsági kérdést vizsgálni - éppen ebben látjuk a paradigmaváltást: az érzelmek, a képzelet helyett a pozitivista adatolás felé fordult a figyelem, ekkortájt kezdett a tudomány tudománnyá válni, a tudomány művelői kezdtek egy-egy tudomány művelőivé válni és ebből a tudományból megélni - a finn nyelvek testvérei-e nyelvünknek, vagy talán mint elágazataiból ugyanazon ősnyelvnek, e finn nyelveknek ismeretéből megismerhető az az eredetnyelv (Ursprache), melyből a mi nyelvünk is származik - akárhogy is nézegetjük ezt az utóbbi kérdést, nehéz másként értelmezni, mint a később családfának nevezett genetikus rokonsági modellként. Ami a „két főelválást", vagyis a népies és a tudományos megközelítési módot illeti, Reguly saját tapasztalatból beszélt. A talált-e ott magyarokat kérdést gyakorta hallván a távoli útjáról hazatért Reguly megállapíthatta, hogy Julianus óta „a szemlélet nem változott és annak fokozata ugyanaz most is, mi akkor volt", hogy a talált rokonokról azt szerették volna hallani, testre és lélekre olyanok mint mi itt Pannoniában, hogy „szeretett honunk nyelvét beszélik3',

„kiket csak meg kell találnunk, hogy nemzeti múltunk egész titka föl legyen fedezve, származásunk és rokonságunk kérdése el legyen döntve. Sajnos! hogy ez így nincs és nem lehet. Azonban így gondokodik a szív." (Figyelemre méltó, hogy a népiest a szívvel mint testrésszel hozta kapcsolatba.) Másként viszonyult a másik „főelváláshoz". ,^A tudomány nem az érzés belvilágából, hanem a külső, a tárgyilagos világ szemléletéből indul, emelkedett állásáról maga alatt látja a való, a természet egész országát, és annak egyes részei érdemleges taglalásába nem bocsátkozik előbb, mintsem kitűzött szemléletének egész anyagát át nem tekinté és csoportozatokba nem rendezé" - ebben az idézetben benne van nemcsak a valóság tapasztalati-tudományos megismerésének igénye, hanem Reguly sokat emlegetett „hallgatásának" magyarázata, miszerint „minden stádiuma a tudománynak ... következménye egy előbbinek, ... szükségképpen oka egy utóbbinak, és hogy azért annak, ki a tudomány fejlődése ügyének akar élni, az ok és az okozat természeti láncolata sorozatához kell kutatásaiban ragaszkodnia, és a fejlődés természeti folyamát követve mindent akkor tennie, midőn az belszükség által követeltetik, nem pedig csupán az érdekességtől vezettetve ... | Ezen módot és utat tűzi ki magának követésül rokonsági kérdésünk tudományos felfogása is" (13-14. old. kiem. Sz. E.). Ez a „belszükség" Regulynál a körültekintő, mindenoldalú tudományos kutatás eredményeként kikristályosodott vélemény lett volna. Azonban úgy látta, nem jött még el a véleményalkotás ideje, változatokban gondolkodott: egy ázsiai népről kiderülhetne az is, hogy magyar testvérek volnának, mint azt népies fel-