Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Gyarmathi-emlékülés - Szíj Enikő: Gyarmathi és Reguly és az Affinitas és az affinitas [Gyarmathi and Reguly and the Affinitas and affinity] 273

GYARMATHI-EMLÉKÜLÉS 277 tudta volna, miről fog beszélni. Ha sem az időpont, sem a téma még nem volt ismeretes, akkor csakis ez a Gützlaff-féle előadás és az előadás fogadtatása adhatta az ötletet, hogy ezt nem lehet szó nélkül hagyni. Meg kell jegyezni, sajnálattal, hogy Pápay is, aki a Reguly-életmű legalaposabb ismerőjének számít, a legendák terjesztője volt. Hazatérte után, a szabadságharc alatti és utáni helyzetben Regulynak valamiből meg kellett élnie. A Bugát Pál, Kállay Ferenc-féle ötlet, hogy kapjon tanszéket az egyetemen, a forradalmi időkben szóba sem jöhetett. Eötvös József miniszter Toldy Ferenc akadémiai titoknok közbenjárására számos jelentkező közül őt nevezte ki az Egyetemi Könyvtár őrének, tehát magyarul főfoglalkozású főkönyvtáros lett, aki engedéllyel külföldön tartózkodott. A szabadságharc után még a kinevezése is elbizonytalanodott, az igazoló eljárás során kapta az „ideiglenes" jelzőt a könyvtárőr elé. Pápay megjegyzése, miszerint „ez a hivatal éppen neki való volt, nyugodtan foglalkozhatott tanulmányaival" (25), távol áll a valóságtól. Munkaidejében egyáltalában nem nyugodtan és nem a tanulmányaival foglalkozott, de ez most nem tartozik témánkhoz. 1850. szeptember 16-án tehát Reguly Antal megtartotta akadémiai székfoglalóját^ dzungárokról és azoknak a magyarokkal állított fajrokonságáról címmel. Ennek a végén, az Akadémia pártfogásáért mondott ünnepélyes köszönetnyilvánítása előtt, kifejtette nézeteit a nyelvrokonságról - és ezzel térünk vissza az affinitáshoz. A székfoglaló címében szereplő ^a/rokonság ekkortájt még nem képezte értelmezési vita tárgyát. Hogy nevezetes művében, a Reguly Antal emlékezetében Reguly véleményét rokonsági kérdésünkről Pápay miért közölte apróbetűvel? Aligha érthető és nehezen hihető, hogy kevéssé lényegesnek tartotta, márpedig Pápay szerint „Reguly akadémiai székfoglalójában is csak mellékesen érintette meg a rokonsági kérdést, s ... csak nagy általánosságban szólott róla. Azután pedig hallgatotr (27 kiem. Sz. E.). Reguly valóban „berekesztésül" bátorkodott „még néhány szót mondani" rokonsági kérdésünkről. Ez a néhány szó három és fél oldal terjedelmű, a gondolatmenete és a summázata pedig (némiképpen modernizált szóhasználattal) a következő: Reguly szerint - egy nemzetet sem jellemez a ragaszkodás múltjához és a vágy legrégibb történetét felderíteni annyira, mint a magyart - „éppen most", amikor küszöbön áll a magyar nyelv államnyelvvé nyilvánítása, meg kell vizsgálni, van-e a magyar és a finn(ugor) nyelv(ek) között rokonság és mennyi és mi hasznát és segítségét vehetjük e rokon nyelveknek nyelvünk művelésében - a rokonsági kérdés tudományos felfogása különböző vagyis többféle lehet, dönteni közülük valamelyik mellett csak alapos kutatás után lehet