Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Gyarmathi-emlékülés - Szíj Enikő: Gyarmathi és Reguly és az Affinitas és az affinitas [Gyarmathi and Reguly and the Affinitas and affinity] 273

276 GYARMATHI-EMLEKULES I 5 A czél linguistikai ... hol a nyelv rokon, ott a népnek is, mely ezt beszéli, rokonnak kell lenni, tehát a linguistikai út — alapja egyszersmind a históriai vizsgálatnak ... Népeknek idővel változni kell, mint sorsuk változik. ... | 7 ... de képzelhető-e, hogy az a nép, mely egykor az egész orosz földet a Jeges tengertől a Fekete tengerig lakta, hogy ily számos nép nem hozott volna nagyobb, fényesebb tüneményű tetteket elő, mint mostan a lapp vagy az osztyák. A vitézség nem egyes népek tulajdona, minden világ népe vitéz, ha az idők olyanok, hogy lelkesedésre és tettekre vágyás hatja által." Mindez tehát idézet, eredetije a „Jelentés a Magyar Akadémiához", amely 1842. május 2-án érkezett Pestre. Van egy másik forrásunk is, ebben a Toldy Ferencnek küldött 1843. nov. 7-i levelében nemzeti tudományról írva utal a tudományban hamarosan uralkodóvá váló új szemléletre, ami igazolja azt a jyväskyläi finnugor kongresszus Reguly-szimpoziumán elmondott nézetemet, hogy Reguly éppen egyfajta tudományos paradigmaváltás korában működött (1. alább): „ ... mi tehát azon valódi, eredeti magyar [dőlt Pápaynál]... A németek nyitottak itt csak nem rég uj utat a búvárkodásra! és érzetünk csak sejdíteni meri még a nagyszerű dolgokat, melyek ezen feltalált új tudományi világban reánk várnak. Lehetne-e e finn nyelvek közt, mely egy régibb testvére volna nyelvünknek, vagy juthatnánk talán összes ösmeretéből e finn nyelveknek — mint különféle elágazataiból ugyan azon egy ősnyelvnek — azon eredetnyelvre (Ursprache), melyből a mi nyelvünk is származik, melyben nyelvünk ősformáit, melyekből ez mostani voltához nőtte ki magát, meglelhetnénk" [a dőlt zöme Sz. E.]. Már tudta, hogy többféle rokonság létezhet: a közép-ázsiai török, mongol, mandsu nyelvek esetében csak rendrokonság (Classenverwandschaff) (Pápay 7), tágabb értelemben vett rokonság jöhet szóba. 1850. augusztus 31-én „Gützlaff Károly chinai misszionárius" mint vendég előadást tartott a dzungárokról az Akadémián. Erről az előadásról a Balatonfüreden nyaraló Reguly egy bécsi újságból értesült, és bátorkodunk feltételezni, hogy feldühödött. (Hasonló lelkiállapotban akkor lehetett, amikor az oroszországi Észak-Urál-expedíció jelentésében nem említették az ő térképét, jóllehet nagy segítségükre volt. Ekkor adott elő az Akadémián másodszor, illetve harmadszor még egyszer szintén a térképről.) Tehát Füreden elolvasott egy bécsi újsághírt és két hét múltával (szept. 16-án) előállt a cáfolattal egy akadémiai előadásban, amely jól szemlélteti Reguly széleskörű tájékozottságát és elmélyült gondolkodásmódját, filozofikus hajlamait. Ez a cáfolat volt Reguly akadémiai székfoglalója. A témaválasztáson és az időponton érdemes elgondolkodni, ti. székfoglaló tartása minden akadémikusnak kötelessége volt, tehát ha az időpont ki volt már tűzve (1850 őszén az Akadémia működésén még meglátszottak a szabadságharc utáni korlátozások), akkor nyilván a téma is, mert aligha hihető, hogy két héttel az időpont előtt ne