Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Gyarmathi-emlékülés - Szíj Enikő: Gyarmathi és Reguly és az Affinitas és az affinitas [Gyarmathi and Reguly and the Affinitas and affinity] 273

GYARMATHI-EMLEKULES 275 Pápay Józseftől idézzük az alább következő terjedelmes Reguly-szöveget, amely az Akadémiának címzett jelentéséből való, 1842-ből (Reguly Antal emlékezete. Nyelvészeti hagyatékának földolgozása alkalmából. Budapest 1905. Kiadja a Magyar Nyelvtudományi Társaság. Mutatvány Gróf Zichy Jenő harmadik ázsiai utazásának sajtó alatt levő 4-ik kötetéből. 28 lap) (2-4. oldal; a kiemelés SzE; a. finnek szóalak helyett a Reguly-féle szövegben mindig finnok található): „Hogy Stockholmban, úgymond, többször volt alkalmam finnokkal találkoznom és nyelvükről közelebb és közelebb tudósíttatnom, érdekesebbnek látszott végre a tárgy, hogysem bizonyosabb adatok nélkül tovább | utazhattam volna. Kezdtem forgatni Sajnovicsot, forgattam Gyarmathit és meglepett, mit főkép ez utolsónak nem hiába tett fáradozásai mutatnak. 0 csak a nyugoti finnokat és ezeket is tökéletlenül ösmérte és a keleti finnokról csak némely adatai vannak, de ő még is annyi rokonság próbáit adja, és főkép egy oly tetemes közelítését mutatja a keleti finnoknak magyar nyelvünkhez, hogy e kérdése igen fontosnak tetszett hazánkra nézve, és láttam, hogy Gyarmathi munkája nem csak folytatást érdemelne, hanem nemzeti ügyből folytatást kivan is. Nincs is biztosabb és alaposabb mód népek rokonságának megmutatására, mint nyelvük tudománya és öszvehasonlítása, és ha Gyarmathi csekély ösmérete mellett a nyugoti finnok rokonságát a Magyarral valószínűvé tehette, érdekes, és ideje volna, egy félszázad múlva, efinn nyelveknek teljesebb tudománya által, okkal és alappal végre e kérdéshez szólni és ezt vagy megalapítani, vagy eldönteni. Ne is várjunk külföldiektől tanítást, kik ugyan, jóllehet nem volt még, ki Gyarmathi után kimerítőbben szólt volna e tárgyhoz, még is már mindenütt finnoknak hirdetnek bennünket. Ily szolgálatot hazámnak tehetni én örültem, és az eltökélés e munkára nem volt nehéz. Mit nyerhetne, gondolám, nyelvünk, ha ez állított rokonság valódi és mint látszik (a keleti finnoknál) közeli rokonság volna. Lehetne-e e finn nyelvek közt, mely egy régibb testvére volna nyelvünknek, vagy juthatnánk talán összes ösmeretéből e finn nyelveknek - mint különféle elágazataiból ugyan azon egy ősnyelvnek - azon eredetnyelvre (Ursprache), melyből a mi nyelvünk is származik, melyben nyelvünk ősformáit, melyekből ez mostani voltához nőtte ki magát, meglelhetnénk. ... Minő előmenetel lehetne ez! és éppen azon időben, melyben nyelvünk nyilvános nemzeti nyelvünkké lesz, melyben használata köre oly igen terjed, hogy míveltségünk pontjának mérő eszköze leend nem sokára. ... Megyek, gondolám, kincsásó gyanánt a munkához, kétes sikerrel, de nemzeti kincs után, és ha mit sem találok e helyen, mondhatom legalább azt, hogy nincs, mit itt mások Ígértek - és nyertünk evvel is. Mi czélom tehát, látja az Academia. Végképi meghatározata a kérdésnek: van-e a magyar és finn nyelv közt rokonság és mennyi - vagy nincs-e? és másodszor: mi hasznát és segítségét vehetjük e rokon nyelveknek nyelvünk mívelésében. ...