Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Gyarmathi-emlékülés - Lőrinczy Réka: Megjegyzések és újabb adalékok a finnugor nyelvrokonítás fogadtatásához [Some remarks and contributions to the reception of the idea of Finno-Ugric relatedness] 261

GYARMATHI-EMLEKULES 265 et amicus \ Maximilianus Hell/ Aftr. C. R. Vien (MTAK Kézirattára: Történi. Napló. 8r. 1. sz. (...) 1784-1786: 49v lap). b) A finnugor rokonítás protestáns alapú elutasításának állításával szembeni kétely okául hozható fel a magyar protestánsság, ezen belül kivált az erdélyiek -a fentiekben is szóba került - szoros kapcsolata a Gyarmathi szellemi formálódásában (is) oly fontos szerepet játszó Göttingával (Schlözer Sajnoviccsal kapcsolatos sajátos megnyilatkozásaihoz is 1. azonban levelét Hellhez: TörtTár 1905: 143-147; Gyarmathi 1799/1999: 350-353, Dümmerth 1987: 249). Az Erdély - Göttinga kapcsolatokhoz az eddigiekben nemigen hivatkozott források közül Fogarasi 1799/1974, valamint a különböző peregrinációs források, továbbá Dümmerth 1962: 23 és kk.; 1969; F. Csanak 1983: 43-454; Futaky 1991a: 122, 1997, 1991b, Borzsák 1994. A göttingaiak, különösen Schlözer és az erdélyiek viszonyához külön is Jakó 1997: 14, Dümmerth 1969: 20-21, 1987: 206-213, 247. és kk., F. Csanak 1983: 486, Futaky 1991a, 1991b. Schlözer egyik 1779-beli munkájának 1790-es magyar fordításához Lakó 1997: I: 84, Schlözer és a finnugrisztika kérdéséhez is Kesztyűs 1991, az Aranka - Schlözerkapcsolathoz 1. az Erdélyi Nemzeti Múzeumnak a kolozsvári egyetemi könyvtárban őrzött anyagát is. c) Legalábbis az erdélyi protestánsok körében egyértelműen érvényesülő, elutasítónak feltételezett viszonyulás iránti kétkedéshez alapul szolgálhat Huszti András (1700-1755) igen valószínű hatásának feltételezése is. Rokon tárgyú egyéb munkáihoz hasonlóan az 1735-1736-ban írt (1791-ben nyomtatásban is megjelent) O és Ujj Dáciája (erről is Vámszer Márta 1970: 230, Domokos 1998: 46) ugyanis eléggé ismert, keresett olvasmány lehetett (ehhez is 1. műveinek nemcsak erdélyi kéziratgyűjteményekben, de az OSzK-ban is meglevő - igaz zömmel erdélyi származású - másolatait). 3. Az „ellenállás" többnyire durva hangnemű volt - állítja főként a nyelvtudomány-történeti szakirodalom. Ehhez pl.: „a halvány helyeslést túlharsogta a tüzes szittya hazafiak fülsiketítő tiltakozása és durva rágalomhadjárata" - idézi Eder 2000: 48 is. E kérdést tág összefüggésekben átgondoló Békés Vera a durva hangnemű ellenállás, sőt, egyáltalán ellenállás emlegetésében lényegében egy Barcsay-idézetre alapozó tudománytörténeti önmítoszt lát (Békés 1991, 1997: különösen 174-202). Talán ezért is hasznos lehetne hivatkozni arra, hogy az Eder által is idézett „ellenállók" legtöbbje (a valóban protestáns) Budai Ézsaiás, Kazinczy szövegeinek hangneme, legalábbis saját megítélésem szerint, „fülsiketítőén" stb. durvá-5 Ezekhez pl. Lakó 1997. II: 38, Beké 1871. Teleki József és Huszti kapcsolatához, levelezéséhez F. Csanak 1983: 354. Azt, hogy Huszti-munkához Pray is hozzájutott, az eddigi szakirodalom is számon tartotta (pl. Lischerong 1937: 48^19, Vásáry 1979: 291, Csűryre hivatkozva Domokos 1989: 46). Arról viszont, hogy Pray Huszti-ismerete a századvégi gimnáziumi tudásanyagnak is részét képezte, arról az éppen az alábbiakban hivatkozandó iskolai füzetoldal is tanúskodik.