Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Gyarmathi-emlékülés - Lőrinczy Réka: Megjegyzések és újabb adalékok a finnugor nyelvrokonítás fogadtatásához [Some remarks and contributions to the reception of the idea of Finno-Ugric relatedness] 261

266 GYARMATHI-EMLEKULES nak nem mondható. Hiszen Budai Ézsaiás 1809-ben pl. ezt írta: [a magyar és lapp] „nyelv ugyanazon voltát hozni ki, nagy hirtelenkedés (...) Sajnovits a' Lapppoknak a' Magyarokkal való Atyafiságát elégséges fundamentum nélkül vette fel, melyei sok Európai Túdosokot tévejgésbe ejtett" (Budai Ézsaiásról Hóman 1925a: 23, 29, a korábbiaktól némiképp eltérően Dümmerth 1969: 19). Kazinczy 1825-ből való elmarasztaló szövegrésze pedig: [a rokonság hirdetése, azaz] „A lidércz rém még a' nagy Révait, nyelvünknek leglelkesebb, legtudósabb Grammaticusát sem hagyá kísértetek nélkül. Ellenben Beregszászi nem eggyes szók, hanem az egész Nyelv' alkotmányának összehasonlítása által mutatá-meg, hogy a' Magyar Nyelv a' Szemitai Nyelvek' számába tartozik, hova a' Fenn és Lapp nyelveket nem számíthatni, és hogy így az egész állítás nem egyéb mint káprázolat." Mindezek mellett persze, valóban nem vitatható, hogy az ugyancsak idézett Beregszászi tényleg alaptalanul vádolja Sajnovicsot amiért nem vette volna tekintetbe, hogy az azonosság állításához „az egész nyelv természetének megegyezése, kívántatik" (Éder [1975]: 16-9-kiemelésektőlem: L. R.) És talán az is figyelembe vehető körülmény, hogy az akkori protestánsoknak legalábbis az érdemi képviselőiről kifejezett durvaság feltételezését éppenséggel furcsállni is lehetne. Ilyenféle hangnem ugyanis a nagy történelmi riválisokra, a jezsuitákra 1773-ban mért súlyos csapást, a pápai feloszlatást követően az elemi jó ízléssel is ellenkezett volna. Nem is lehet tehát véletlen a források híradása éppen arról, hogy a feloszlatás utáni nehéz időszakban Cornides, Teleki József pl. milyen együttérzőleg viszonyult Prayhoz (Sinkovics 1974: 529, F. Csanak 1983: 190-191). Az emlegetett durva hangnem kételhető voltával kapcsolatban 1. még a bevezetőben már emlegetett Affinitás-bejegyzést is. Az illető Gyarmathi-kötet a volt kolozsvári unitárius főgimnázium könyv- és kézirattárának darabja, és a RTAKFK-ban található, jelzete U 52997, MTAK-mikrofilmtári másolatáé A 8853/III. A kötet elülső borítólapjának belső felén olvasható szöveg: 1 Ego puto tarn Sajnovicsium, quam Gyarmatium ut et alios Viros alioquin Doctissimos nihil aliud agere, ast vei in Sopore dulcissimo imaginationum 5 Somniare vei in mundo phantasmatico versari, quando Linguae nostrae Hungaricae cum Linguis Nationum Se-ptemtrionalium affinitatem querunt. Cae terűm ignoscant mihi, velim, Domini 10 isti in re Litteraria versatissimi, si fallat mea me Conjectura! Utánajárási próbálkozásaim eddigi eredménytelensége miatt e bejegyzés készítőjét továbbra is "ismeretlen tettes"-ként kell emlegetnem. Jóllehet: a) a