Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Gyarmathi-emlékülés - Lőrinczy Réka: Megjegyzések és újabb adalékok a finnugor nyelvrokonítás fogadtatásához [Some remarks and contributions to the reception of the idea of Finno-Ugric relatedness] 261

262 GYARMATHI-EMLÉKÜLES 1. A finnugor rokonítást ellenállás fogadta (a kérdés összefoglalását Éder 2000: 47-62). E fogadtatással kapcsolatos Sajnovics-megjegyzéseket 1. már a Demonstratio második kiadásának bevezetőjében (Sajnovics 1771: Bev. 2a-b, 1771/1994: 17, 1771: 126-128; 1771/1994: 113 - az utóbbi hely „fabulosus commentis"-éhez mint esetleges toposzhoz is 1. Jankovits 1998). Fontos lehet, hogy az első kiadáskor talán nem vagy csak hiányosan ismert ellenvéleményekre szakmai reflektálást tartott szükségesnek. Ezekkel kapcsolatban azonban aligha gondolhatunk másra, mint a jezsuita és az ugyancsak kiváló piarista kutatók 177l-re már kibontakozott őstörténeti tárgyú vitájára. A Hell-lel és Sajnoviccsal foglalkozó, főként nyelvészek idézte tudománytörténeti szakirodalom mellé 1. még Polgár 1957: 110-114, 162-163. Desericzky és Pray vitájához Hóman 1925b: 28, Vásáry 1974: 269-275, Szabados 1998: 632 és kk. Továbbá Szörényi 1997: 17-24, különösen 21-23; aki itt a finnugor rokonítást elfogadó piarista Dugonics eszméinek eddig kevésbé tárgyalt vonatkozásairól, illetőleg Benedetto Cetto és forrásainak jezsuitákkal folyt vitáiról is szól. Dugonicshoz még Bíró 1986). Hell eredetkutatási háttereként Éder (1975: 10-11) csupán a Desericzkyvel való (egyébként jóval Sajnovics művének megjelenése előtt kezdődött) vitát, valamilyen tudományos munkaközösség jellegű csoport tagjainak szakmai együttműködését, továbbá a „rendi mellett hazafias érdek"-nek nevezhető célt tételez föl. E tulajdonképpen magyar történettudományi vita előzményei azonban a 17. századra, az oklevélkutatások és kritikai felülvizsgálatuk kezdetéig nyúlnak (Hóman 1925a: 9). A későbbi szerteágazó kutatás eredménye a hazai és részben külföldi (főként vatikáni) okleveles forrásoknak a magyar ős- és eredettörténet, de egyáltalában a magyar történelem kutatásába való bevonása (Inchofer Menyhért, Cseles Márton, Timon Sámuel, Hevenesi és mások ez irányú tevékenységéhez újabban pl. Vásáry 1974, Dümmerth 1976, Jakó 1997: 12-13). A 18. század eseménye, hogy a kutatás kibővül a nyugati és bizánci kútfők egy része, Anonymus, a Julianus-anyag (ennek Desericzky előtti, Cseles révén való ismertté válásáról Vásáry 1974) bevonásával, továbbá Pray kezdeményezésére a szteppeövezet története szempontjából is fontos kínai források bevonásával (Hóman 1925a: 28-29, Vásáry 1979: 288-291, Szörényi 1997: 17-29, Szabados 1998: 636 és kk.; Schlözer Anonymus-vélekedéséhez Gyarmathi 1799/1999: 351; Hóman 1925a: 28 és kk.; a kínai vonatkozások későbbi, magyar nyelvtu-2 Az Éder által joggal feltételezett hazafias cél kérdéséhez még Szörényi 1974, 1993, 1997; stb. A magyar jezsuitáknak az osztrák rendtartománytól való önállósulásért folytatott küzdelméhez főként Lukács 1989, Petruch 1992. Az abszolutizmussal való szembekerülésükhöz is Szörényi 1974: 642 és passim. 3 A tudománytörténet azt is kiemeli, hogy: „Otrokocsi Fórisnál mutatható ki legkorábban az a törekvés, amellyel az egyazon eseményről tudósító források szó szerinti idézetét kritikai megjegyzéseivel fűzi össze" (Szabados 1998: 626).