Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Gyarmathi-emlékülés - Egyed Emese: „Scytha vagyok” Kéziratos paszkvillus a Demonstratioról – Sajnovitsnak [„I’m a Scythian” – A manuscript pasquinade on Demonstratio – to Sajnovits] 246

GYARMATHI-EMLÉKÜLÉS 257 Barcsayról ismeretes, hogy sokat olvasott. Elsősorban franciául, magyarul és németül, de törökül is. Történelmi munkákat és antik irodalmat latinul is.17

Az is meglehet, hogy figyelmét a Demonstratióra Palma hívta fel; hiszen ismerték egymást.18 A Demonstratioban kifejtett rokonság-elmélettel szembeni idegenkedéséről Barcsay tudomásunk szerint legalább két ízben vallott atyai jóbarátjának, Orczynak. Az egyik megjegyzése nem több, mint tréfás bizonykodás a barátság ereje mellett: „Magam pedig ha szintén SAJNOVITS Jesuitával Lapponiába viszsza térnékis (: a hol nem felelek hogy illyen Írásra nem találnánk: Dum pátriám laudat, dum damnât Poggius hostes, Nec malus est Civis, nec bonus Historicus:)... szivemből fogom tisztelni a Méltóságos Urat."19 Barcsay másik megjegyzése szintén Orczyhoz címzett levelében olvasható: „Imé Sajnovitshoz való írásomat elküldöm. írasd le szépen, ha véled, hogy érdemli; és a Griffmadár Préssé alatt nyomtattasd ki tízszer vagy hússzor, de ugy, hogy közönséges kézbe ne jusson" (a Griffmadár Károlyi Antalt jelenti).20 Itt jegyezzük meg, hogy Barcsay és köre magyar történelemre vonatkozó képzetei mögött ott érezhető E. Gibbon könyvének (A római birodalom hanyatlásának és bukásának története) hatása is. Ez a mü 1776-ban jelent meg, és Orczy könyvtárában is megvolt).21 E magánszorgalmú nemzettörténészek azonban ismerhették Pray György latin nyelvű munkáját is.22

Való igaz, hogy a felvilágosodás korának magyar íróit a történelmi eredet kérdése sok mindennél jobban érdekelte; maguk verses elmélkedésben, regényben (olykor ráadásul nem is humor nélkül) neki is veselkedtek egy-egy hipotézis előadásának. Gondoljunk csak a „piarista termékre", Dugonics 1788-ban megjelent Etelká-jára, a protestáns Kalmár György Prodromusának poémájára (a Thesaurus Hungaricus-ra), vagy A magyarok kijövetele című vegyes verselésű krónikára.23 17 Erről

1. a Nagybányai Állami Levéltárban levő Orczy-gyűjtemény e tanulmány szerzőjének gondozásában (Mennyei Barátom! Barcsay levelei Orczy Lőrinchez címen) rövidesen megjelenő részét. 18 Palma Ferenc (1735-1787) jezsuita történész, aNotitia Rerum Hungaricarum szerzője. Ebben, az 1770-ben ugyancsak Nagyszombatban megjelent munkájában Sajnovicsék expedíciójáról és a Demonstratioról már hírt adott a hazai közönségnek. „Pálmát köszöntsd szómmal" - írja Barcsay több ízben Orczynak (Nagybányai Állami Levéltár Orczy-gyűjemény). 19 A levél keltezése: „Patai Kunyhómból 20dik 7bris" -771 (Nagybányai Állami Levéltár Orczy-gyűjtemény 2.10 v). A latin mondás értelme Engel Károly fordításában: Miközben dicséri a hazát, miközben kárhoztatja a tudósokat, Poggius sem hazafinak, sem történetírónak nem jó. 20 Keltezése: Nagyszombat, 20 febr. 1776 (Nagybányai Állami Levéltár Orczy-gyűjtemény

2: 95). 21 Barcsay állandó kapcsolatban állt, történettudományi kérdésekben folyamatosan konzultált a császári könyvtár őrével, Kollár Ádámmal, erre Orczyhoz írott leveleiben gyakran hivatkozik. 22 Annales veteres Hunnorum, Avarum et hungarorum (...) deducti ac maximam partém ex orientis, occidentisque rerum scriptoribus congesti. Bécs, 1761. 23 Prodromus Scythico Mogorico Chuno Avarici, sive apparátus criticus ad Linguam Hungaricam. Pozsony, 1770.