Nyelvtudományi Közlemények 97. kötet (2000)

Gyarmathi-emlékülés - Egyed Emese: „Scytha vagyok” Kéziratos paszkvillus a Demonstratioról – Sajnovitsnak [„I’m a Scythian” – A manuscript pasquinade on Demonstratio – to Sajnovits] 246

256 GYARMATHI-EMLEKULES igazságtalan, sőt néhol agresszív. Ez is tanúsítja ugyanis, hogy Sajnovics művét nemcsak akadémiai körökben olvasták. Érdeklődő és olvasott katonák, politizáló birtokos nemesek és papok is számon tartották. Barcsay különben a Bessenyeinek címzett, később A Bessenyei György Társaságában is olvasható levélben (keltezése: 1772. március 24. „Patay kunyhómból") már leírta, hogy: „Sajnovits jármától ójjuk nemzetünket/ Ki Lapponiából hurcolja nyelvünket" (Bessenyei 1777: 21, Szira 1933: 68). Ehhez hasonlóan a MOL-kézirat is a verselés, a tanulmányok tárgyára és nemzetnevelő célzatára való utalással folytatódik. De ezekből teljes bizonyossággal még nem következik, hogy az 1771-ben Nagyszombatban másodszor megjelent Demonstratiót (és íróját legalább annyira) gúny tárgyává tevő Scytha vagyok szerzője éppen Barcsay. Kezdjük az elvi résszel! Azzal, hogy Sajnovics korában lehet-e szó a finnugor származtatás elutasításáról, vagy ez későbbi viszonyulás. Eder Zoltán két szerzetesrend tudományos (és ebből következő) presztízsvitájával indokolta egyes kortársak vehemens viselkedését a jezsuita Hellék elméletével szemben (Eder 1975: 1-21). Ugyanő jegyzi meg továbbá: „Fölmerülhet persze az az ellenvetés, hogy e versek jóval korábban, esetleg a Demonstratio megjelenését közvetlenül követő években íródtak, s szerzőik kéziratban vagy aprónyomtatványokon terjesztették őket; ezt azonban tudtommal senki sem bizonyította be." Eder tehát az elutasítás konkrét eseteit is lehetségesnek tartja, nem úgy, mint Békés Vera, aki szerint nem voltak ilyen írások, a hazai ellenérzés későbbi mítosz (Békés 1991). A korábbi forrásközléseket felhasználó Eder Zoltán korai pozitív visszhangról is említést tesz. így Molnár János lapp szavakkal tarkított, Sajnovicsot dicsőítő verséről. A vendégszó stiláris lehetőségével különben A Scytha vagyok is él, csakhogy nem a bók, hanem éppenséggel a paszkvillushagyomány jegyében! Kérdés, hogy a Scytha vagyok szerzője azonos lehet-e a Révai-kötet szerzőpárosának valamelyikével. Azaz id. Orczy Lőrinccel vagy Barcsay Ábrahámmal. Orczy Lőrincről ismeretes, hogy foglalkozott a magyarság megítélésének kérdésével. Erre nemcsak verseiből és Barcsay válaszleveleiből következtetünk, hanem Fekete János emlékezéséből is (Vörös 1977).16 A magyarok történelmi múltjának, csoportidentitásának kérdése azonban Orczy fiatal barátját, a testőr, majd katona Barcsayt is érdekelte. Több versében elmélkedik a magyarok vándorlásáról, megtelepedéséről, szokásairól. Ányosnak külön mitikus történelmi fantázialeckéket küldött (Fenyvesi - Géczi - Mátis -Szajbély 1994:38,42). 16 A Fekete János által emlegetett prózai levél, amelyet a galánthai gróf a hagyomány szerint Orczy kézírásából fordított franciára és továbbított Voltaire-nek, a magyarságnak a török megszállás alatti szenvedéseire, a magyar nemesség történelmi érdemeire hívta fel a figyelmet.