Nyelvtudományi Közlemények 96. kötet (1998-1999)

Szemle, ismertetések - Nyelv, stílus, irodalom. Köszöntő könyv Péter Mihály 70. születésnapjára. [Language, style, literature.] 299

302 SZEMLE, ISMERTETÉSEK dag a paletta, és mennyire jól illeszkednek egymáshoz a „mozaik" darabjai. Eredetileg föl akartam sorolni a „megtippelhető" témákat, majd ezek mellé (köré) a többit, de elálltam a szándékomtól, mert akárhogy csoportosítottam és mérlegeltem, nem jutottam más eredményre, mint hogy megvan minden, ami ide való. És ide való minden, ami itt van, még a látszólag „kilógó" témák is. A tudományrendszertanhoz vonzódók és értők persze megkísérelhetik - akár ábrával, az ünnepelt mint középpont körül - elhelyezni az egyes témákat, módszereket és diszciplínákat: a békéscsabai szlovák istentiszteletek nyelvét és a jiddist, Heideggert és Puskint, a szlovén nyelvkönyveket és Körösi Csorna Sándort, a horvát sírfeliratokat és Kosztolányit, Heinét és a horvát nyelvészeti terminológiát, a poliszémiát és a japán megszólítási szokásokat, az aspektust és az utcanévadás (és visszavétel) szokásait, a szlenget és az ószláv szóvégi nazálisokat, az irodalomtörténet és filológia elméletét és az orosz tárgyas igéket - és a többi témát. Azt a hagyományt viszont én is kénytelen vagyok folytatni, hogy kiválasztok és az Olvasó figyelmébe ajánlok néhány olyan tanulmányt, melyek nekem különösen tetszettek (mégha az ünnepelt szívének bizonyára mindegyik egyformán kedves is, a legtöbb olvasó így van ezzel egy ilyen összetett tematikájú kötet esetében: vannak „kedvencei" akár a szerző, akár a téma okán), a recenzió megjelenési helye okán nem a tisztán irodalmiakból (van ilyen Péter Mihály szellemében?) és az inkább részletkérdéseket vizsgáló szlavisztikaiakból (és ilyenek vannak?) válogatva, akármilyen érdekesnek találtam is jónéhányat. Fónagy Iván (a „korelnök") „A kognitív metaforáról"- ha szabad így mondanom - „a szokásos Fónagy-színvonalon" ír (140-153); Havas Ferenc cikke („Onoma, rhéma, logosz") a nyelvtudomány/nyelvfilozófia kezdeteiről szól (213-218); Hennán József egy nálunk (még?) hiányzó műfajt, a nyelvtudománytörténeti portrét valósítja meg „Tours-i Gergely nyelvi tudatá"-ról szólva (231-238); Hetényi Zsuzsa „A csernovici nyelvi konferencia (1908)" címen (239-244) az inkább csak germanisták ismerte tényeket elemezve szól a jiddisről (ami lassan divatba jön, de e nyelv sorsa aktuális általános szociolingvisztikai-nyelvpolitikai kérdések miatt is fontos); Kiss Lajos (Szlavistáink arcvonásai egy tanítványuk naplójában. Milyennek látta Fodor András Hadrovics Lászlót, Kniezsa Istvánt és Baleczky Emilt) folytatja a „személyes tudománytörténet"-et (318-321). (Hadd utaljak itt, helyette, az előzményre, saját cikkére: 1991: 381-387); Pusztai Ferenc nemcsak „Új szóalkotásaink szóhangulatá"ról, hanem tipológiai kérdésekről is ír, hiszen a gépír, hitoktat stb. - mint erről mostanában már többször is lehetett olvasni - az inkorporáció kérdéseit vetik fel (468-471); Szépe György („Jegyzetek a filológiáról") olyan tudomány-rendszertani kérdéseket feszeget, melyek nemcsak Péter Mihály „besorolása" miatt aktuálisak (518-521).