Nyelvtudományi Közlemények 96. kötet (1998-1999)

Szemle, ismertetések - Monográfia a votják rokonságnevekről. [A monograph on the Votyak kinship terms] 270

274 SZEMLE, ISMERTETÉSEK amely a rokonságnevek jelzői szerepét tárgyalja. Hiszen az utóbbi esetben a rokonságnév maga a jelző, az előbbiben pedig neki van jelzője. A II. rész onomasztikai fejezete a személynévként vagy annak részeként használatos rokonságnevekkel foglalkozik mintaszerű tárgyalásban. A III. részről (142-151) a szerző így nyilatkozik a magyar rezümében: „A fogalmak című fejezet az előbbiekhez, különösen az első fejezethez mérten a vártnál kevesebbet nyújt" (214). Nem tudom cáfolni a szerző véleményét, de indoklását teljes mértékben elfogadhatónak tartom. Számomra az okozott problémát, hogy nem vált világossá, a szerző szerint a rokonsági viszonyok vonatkozásában mi a különbség a fogalom és a szó között, különösen akkor, ha a rokonságot kifejező fogalmak is nyelvspecifikusak. A Befejezésben (152-156) a szerző felsorolja a monográfia általa legfontosabbnak tartott eredményeit. Megtudjuk azt is, hogy anyaga összesen kb. 220 rokonságnevet tartalmaz, ebben természetesen a nyelvjárási, szűkebb körben ismert szavak is benne vannak. Ugyanakkor az egész votják nyelvterületen ismert és használt rokonságnevek (? rokonsági fogalmak) száma alig több, mint 30. A Függelék (157-185) 25 táblázatot tartalmaz, amelyek a korábban kifejtetteket illusztrálják. Az 1-5. táblázat a finnugor eredetű rokonságneveket mutatja be, a 6-8. a két vagy több szavas rokon ságneveket, a 9. a 'mostoha' jelentésű szavak etimológiáját, a 10. egy oldalt a kérdőfuzetből, a 11-21. három votják nyelvjárás rokonságneveit, a 22. és 24. zűrjén, a 23. cseremisz, a 25. ismét votják rokonságneveket. A táblázatok világosak, jól szerkesztettek, könnyen áttekinthetők és informálisak. Azonban talán szervesebben kapcsolódnának a könyv szövegéhez, ha nem a függelékben, hanem a velük foglalkozó fejezetben lennének elhelyezve. Ez az olvasó dolgát is megkönnyítené. Ugyanez vonatkozik a lábjegyzetekre is (191-195), amelyek a terjedő szokásnak megfelelően nem lábjegyzetek, hiszen egy tömegben a könyv végén találhatók. Ez a megoldás azzal a veszéllyel jár, hogy az olvasók nem olvassák el a megjegyzésekké degradált lábjegyzeteket. Ez ellen a szerző csak úgy védekezhet, hogy a főszövegbe dolgozza be azokat a lábjegyzeteket, amelyeket feltétlenül szükségesnek tart. Az irodalomjegyzék (197-210) is tartogat meglepetést, amennyiben - némileg szokatlanul - együtt közli a cirill betűs és a latin betűs műveket, a cirill ábécé sorrendjében. A latin betűs neveket cirill átírásban is megadja, a szövegben viszont a szerző neve hol cirill, hol latin betűs formában szerepel (1. pl. 38). Más kisebb pontatlanságok is akadnak: Miller 1965, Pallas 1965 nem található az irodalomjegyzékben. A votják nyelv tatár jövevényszavairól írt monográfiám nyomtatásban megjelent változatában nincs függelék, a megadott lapszámok is tévesek (80) stb. Nagyon hiányzik a könyvből egy votják szómutató. Nem is értem, hogy a szerző és a szerkesztő hogy feledkezhetett meg róla. így majdnem lehetetlen