Nyelvtudományi Közlemények 96. kötet (1998-1999)

Szemle, ismertetések - Monográfia a votják rokonságnevekről. [A monograph on the Votyak kinship terms] 270

272 SZEMLE, ISMERTETÉSEK A votják-zürjén nyelvrokonsággal kapcsolatban szeretnék eloszlatni egy félreértést, ami Szíj Enikőnél is felmerül (9), nevezetesen, hogy a két nyelv szókincse 70%-ban közös lenne. Ez a szám V. Lytkin statisztikáján alapul, s egy votjákra fordított zűrjén versszöveg etimológiai analízisének eredménye. A szótári szókészletben ez az arány sokkal kisebb. A votjáknak és a zürjénnek összesen kb. ezer közös tőszava van, ez a két nyelv tőszavainak 20-3 0%-a lehet. A Bevezetés további részében a rokonságnév-kutatás módszertani kérdéseivel foglalkozik a szerző. Itt is és a későbbiekben is elismerésre méltó alapossággal és részletességgel tárgyalja az emeleti-módszertani problémákat. Ez a mű egyik nagy erénye. A monográfia I. (legterjedelmesebb) részében a szerző a votják rokonságnevek eredetével foglalkozik (19-93). Ebben a tekintetben a rokonságnevek nem különböznek a votják szókincs többi részétől: vannak közöttük tő-, képzett és összetett szavak. A tőszavak lehetnek uráli, finnugor, finn-permi vagy permi eredetűek, továbbá jövevényszavak, belső keletkezésűek, végül ismeretlen eredetűek. Szíj Enikő kisebb-nagyobb részletességgel mindegyik csoportot elemzi. Részletes ismertetés helyett néhány érdekesebb eredményét szeretném bemutatni. Az UEW-ben összesen 41 rokonságnevet talált a szerző (U 18, FU 12, FP 5, FW 4, Ug 2). A viszonylag nagyszámú szó ellenére úgy véli, hogy „...a kérdésre, archaikusak-e a rokonságnevek, s hogy rekonstruálható-e a korábbi társadalom vagy család a rokonságnevek segítségével, a felelet tagadó." (214) Magam nem osztom ezt a határozottan elutasító véleményt, úgy gondolom, hogy a nagyszámú, az átlagosnál több rokon nyelvi folytatóval rendelkező és így kellően alátámasztott etimológia alapján kellő óvatossággal általánosságban következtethetünk az uráli-finnugor kor családi viszonyaira ugyanúgy, ahogy pl. az életmódra vagy a műveltség más elemeire. Abban egyetértek Szíj Enikővel, hogy az ősi szavak fennmaradása a véletlenen (is) múlik, és abban is, hogy a votjákban feltűnően kevés U-FU eredetű rokonságnév maradt meg: rokonságnévként mindössze 3. Ez azzal (is) magyarázható, hogy - mint arra a szerző több helyen is utal - a mai votják rokonságnévrendszer csuvas és tatár hatásra alakult ki, és az újabb keletű jövevényszavak kiszorították az ősi terminusokat. Bármennyire is meglepő, de úgy tűnik, hogy a hosszú, legalább 2500 évig tartó őspermi korszakban nem keletkeztek rokonságnevek, vagy ha keletkeztek is, csak az egyik vagy másik permi nyelvben maradtak meg, és így nem rekonstruálhatók. Ennek persze lehet az is az oka, hogy a családi viszonyok szinte az egész őspermi kor folyamán változatlanok maradtak. A votják által más nyelvekből kölcsönzött rokonságnevekkel foglalkozó fejezetekre a terjedelmi aránytalanság jellemző. A téma tárgyalását az orosz jövevényszavakkal kezdi a szerző, és a mindössze négy orosz eredetű szónak 22