Nyelvtudományi Közlemények 96. kötet (1998-1999)

Szemle, ismertetések - Monográfia a votják rokonságnevekről. [A monograph on the Votyak kinship terms] 270

SZEMLE, ISMERTETÉSEK 271 választotta ki a szerző, a szerkesztő vagy a kiadó a könyv nyelvét, hiszen ez a bevezetésből nem derül ki. így csak találgathatok. Az orosz mellett szól, hogy így könnyebben hozzáférhetővé válik a mű a votják és más oroszországi kutatók számára. (Feltéve, ha meg tudják venni a mi pénztárcánkhoz mérve is borsos árú könyvet. A jelenlegi gazdasági helyzetben feltehetőleg még oroszországi intézmények se lesznek erre képesek.) Nehezebben hozzáférhető viszont más kutatók számára, hiszen Oroszországon kívüli szakmai körökben az orosz nyelv ismerete ritkaságnak számít. Ezért az sincs kizárva, hogy a könyvnek kevesebb vásárlója lesz, mintha németül vagy angolul jelent volna meg. Attól félek, hogy a döntést ebben a kérdésben az a rövidlátó szempont befolyásolta, hogy így meg lehetett spórolni a fordítási költséget, mivel a jelek szerint a szerző maga fordította oroszra művét. Némileg javít a helyzeten a már említett magyar rezümé, valamint az a tény, hogy a rokonságnevek jelentését leíró betűszimbólumok az angol terminusok kezdőbetűiből állnak, de a nyugati olvasók kedvéért jó lett volna még egy bő német vagy angol nyelvű rezümét is adni. Itt említem meg, hogy a Bibliotheca Uralica folyama elapadni látszik, ugyanis a hetvenes évek közepétől 1990-ig tíz kötete jelent meg, azóta pedig csak kettő. Nem ártana megvizsgálni, mi lehet ennek az oka. A művek hiánya biztosan nem, hiszen Szegeden és Szombathelyen folyamatosan jelennek meg új uralisztikai kiadványok, sőt magyar szerzők külföldön is publikálnak. Sajnálatos lenne, ha a Magyar Tudományos Akadémia, amely korábban vezető szerepet játszott a finnugor tudományok támogatásában, most lemondana erről. Visszatérve Szíj Enikő monográfiájához, a szerző három részben foglalja össze mondanivalóját, ezekhez bevezetés, befejezés, terjedelmes függelék és a szokásos technikai apparátus (rövidítés- és irodalomjegyzék, valamint lábjegyzetek) kapcsolódik. A Bevezetésből (7-18) megtudjuk, hogy a szerző elsődleges célja a votják rokonságnevek minél szélesebb körű összegyűjtése és analízise volt. Ehhez egyrészt feldolgozta az eddig megjelent szakirodalmat és forrásokat (szótárakat, szövegközléseket), másrészt módszertani szempontból újításnak számító kérdőívet szerkesztett, amelynek segítségével két votják nyelvész, Kelmakov és Atamanov gyűjtött részére anyagot két votják faluban. A módszertani újítás abban áll, hogy a közlőtől nemcsak azt kérdezik meg az egyes rokonokkal kapcsolatban, hogy „ki ő nekem?", hanem azt is „ki vagyok én neki?". Csak sajnálhatjuk, hogy a szerzőnek nem állt módjában, hogy maga is gyűjtsön votják nyelvterületen. Ő maga a zűrjének közt gyűjtötte fel a kérdőív anyagát. Ennek szintén megvolt a jelentősége, hiszen mint a legközelebbi rokon nyelv, a zűrjén rokonságneveinek tanulmányozása segíthet a votják rokonságnév-rendszer kialakulásának felderítésében.