Nyelvtudományi Közlemények 96. kötet (1998-1999)
Kisebb közlemények - Szépe Judit: Párhuzamos tendenciák afáziások közléseinek fonológiai szervezésében: harmóniafolyamatok és a tagolási határok kiemelése [Two parallel tendencies in the phonological organisation of aphasic speech: processes of harmonization and enhancement of start marking and boundary marking] 217
Párhuzamos tendenciák afáziások közléseinek fonológiai szervezésében 227 gyes busszal [ne:j:e: bus:al] adat a -val/-vel toldalékmorféma harmonizálásával egyszerűsíti a szekvenciát. A sosem fogom tudni [Jojem tudom fogom] adatban a tud szóalak információhiányos toldalékpozícióját a sajátja helyett a megelőző szóalak toldalékja tölti be, amire a struktúra szintaktikai rendezetlensége is utal. 3.2. A tagolás kiemelése A fonémikus parafáziákat létrehozó folyamatok közül a 3.l-ben bemutatott egyszerűsítési törekvés mellett az afáziás közlések másik meghatározó eljárása a tagolás helyének kiemelése, ami többféle indítás- vagy határjelzés együttes alkalmazásában nyilvánul meg: a szünet és a hangsúly mellett sajátos jegy választások, illetve szegmentumbetoldások jelennek meg a tagolási egységek határain. 3.2.1. A magánhangzós szókezdés és szekvenciaindítás kiemelése A magánhangzós indítást kiemelő legjellemzőbb tagolási jel valamelyik [+per, -kerms h, -zöng] jegy értékű szegmentum ([h] vagy [k]) protézise. 12 Leggyakrabban a szekvenciaindítást emelik ki, például megnevezési feladatban: arc [Harc], ablak [Hablak], [Kablak]; a v.v. kérdéseire adott válaszok indításában: egy szoba konyha [Hec sóba kojiha], elég az [Here:g as], írunk [Kkrurjk]; spontán beszéd mondatindításában: írt egy levelet [Hi:rt (...)], kilencedik éve [kilentsedik Ke:ve]. Ez utóbbi adatban K megjelenése a magánhangzós indítás előtt, miközben az előző szó végén egyszer már szerepel [k], mutatja, hogy a magánhangzós indítás elé betoldott K nem fonéma, hanem tagolási jel egy hordozóeleme. Szekvenciakezdésben mind tartalmas szó, mind funkciószó indításjelzéseként megjelenhet, az utóbbira példák az elsőre [Haz, Haz He:j0re], úgy [Hu:j], a barna [Ha barna] adatok. K és H szekvencia belsejében lévő hangsúlyos szóalak indításjelzésének kiemeléseként is megjelenik: a másik az Aladár [a ma:Jik a Hara, Hara, Halada:r], az elsőre [Haz, Haz He:J"0re], amíg el nem [Hami:g e Hen:em], és igen [e:J Higen], nem irodában [nem Kiroda:ba]. H a magánhangzó előtti határozott névelő /z/-jének törlésével együtt is előfordul: az az asszony [az a Has:oji]; illetőleg a CV-vel kezdődő szekvenciaindító szóalak első mássalhangzójának törlése nyomán is megjelenik: levelet [ebele], [Kebele]. Figyeljük meg, hogy az előbbi adat {az az asszony) esetében H-t nem a névelő /zAjének törlése váltja ki, hiszen a korábbi az elsőre adatban a teljes névelő megléte ellenére is megjelenik H. 12 Mivel a szóban forgó elemek szerepe nem fonémikus, hanem a tagolás jelzése, jelölése az átírásban a továbbiakban H és K lesz.
