Nyelvtudományi Közlemények 96. kötet (1998-1999)
Kisebb közlemények - Szépe Judit: Párhuzamos tendenciák afáziások közléseinek fonológiai szervezésében: harmóniafolyamatok és a tagolási határok kiemelése [Two parallel tendencies in the phonological organisation of aphasic speech: processes of harmonization and enhancement of start marking and boundary marking] 217
228 SZÉPE JUDIT Fontos megjegyezni, hogy a korpuszban H és K nem fordul elő magánhangzós kezdés indításjelzéseként sem szó belsejében morfémahatáron, sem szótaghatáron. 3.2.2. A mássalhangzós morféma- és szókezdés, valamint szekvenciaindítás kiemelése Míg a korpuszban a magánhangzós indítás jelzésének kiemelése terén egyetlen formával találkozhatunk, addig a mássalhangzóval való indítás esetében ennek több módja is van. Továbbá, míg a magánhangzóknál szóbelseji tagoláskiemelés nem történik, a mássalhangzóknál ilyen is előfordul. (1) Zárhang protézise frázison belül: és a pár kis stilisztikai hibát [e:J a Kpa:r kij (...)], a jogi tanulmányok [a Tjogi tanúm], a képét [a Tke:pe:s], a Kossuth Nyomda [a TkoJ*u:c jiomba], a barátnő [a Gbala:tn0:], a vezérigazgató [a Tveze:rigazgato:], elfelejtettem [elKfeletétiem]. Az a tévébe [a tKe:be:be], zacskós teát [(...) tKea:t] adatról ugyancsak felteszem, hogy K indításjelzést emel ki, a sorrend pedig a hely-jegy téves pozicionálásának következménye. (2) A szekvenciakezdő [+zöng] szegmentum zöngétlenítése, amelyet motiválhat a nehéz beszédindítású afáziás közlő erősen feszített artikulációja.13 Megnevezési, utánmondási feladatban: j —» c gyúr [cu:r], g —> k gomb [komb], z —> s zár [sa:r], v —> f vízen [fí:zen]. (3) Az erősen feszített artikuláció réshangnak zárhanggal, illetőleg nazálisnak zöngétlen zárhanggal való helyettesítését hozhatja létre szekvencia elején (megnevezési, utánmondási feladatban, illetve a v.v. kérdésére adott válaszban): v —> b vár [ba:r], szonoráns —» zöngétlen zárhang nem [tin]. (4) Indításjelzés H-val: 3.2.l-ben láttuk, hogy a magánhangzós szókezdés és szekvenciaindítás jelzését H vagy K emelheti ki. Mássalhangzók esetében a [h]ra vonatkozóan kérdés, tekinthető-e tagolási jelnek. Figyeljük meg az alábbi előfordulásokat: (a) A lakás áll egy előszobából, a nagy szobából... [(...) a nac hoba:bo: (...)], a Szepesi Gyula [a hetepi jula], Megmutatom a nagy szobát és a nagy szobában a berendezést [...a nac hoba:ba...];/wr \hu\r\, fej [hej], megcukrozom és fogyasztható [(...) hojas:hato:]; (b) savanyú [ha f Ihajajiu:], kevés [Thee:s], a királyok [a k hira:jok], Kalocsán főorvos [(...) th0:orvoj]. Tartsuk szem előtt az alábbiakat: (i) [h] egyértelműen helyettesítőként egyetlen alkalommal fordul elő a korpuszban: kanál [hana:l];14 (ii) [h] kizárólag szó kezdetén 13 A feszes artikuláció motiválhatja (l)-t is, ám a tagolás felerősödésének lehet oka a grammatika eltérő szintjén lévő összetevők egymást követő hozzáférésének gátoltsága. 14 Azt, hogy itt [h] nem határjelzésnek tekintendő, három szempont indokolja: (1) olyan közlőnél fordul elő, akinél nincs szókezdő [fj vagy [s] törlésével egyidejűleg jelentkező határjelző H; (2) /k/ akusztikai struktúrája nem áll közel /h/-éhoz; (3) azokban az adatokban, ahol H zárhang mellett tölt be határjelzés funkciót, a zárhang nem törlődik.
