Nyelvtudományi Közlemények 96. kötet (1998-1999)

Kisebb közlemények - Szépe Judit: Párhuzamos tendenciák afáziások közléseinek fonológiai szervezésében: harmóniafolyamatok és a tagolási határok kiemelése [Two parallel tendencies in the phonological organisation of aphasic speech: processes of harmonization and enhancement of start marking and boundary marking] 217

226 SZÉPE JUDIT szerkezetileg harmonizál az őt követő alakkal. Az áttanulmányoztam [a:t:anulma:sjiostam] [s]-betoldása hasonló: a létrejött alak ugyan semmiféle fonotaktikai szabályt nem sért meg, ám fonémastruktúrája komplexebb lett, mint az eredeti. Ugyanakkor a betoldástól a negyedik és az ötödik szótag szerkezete azonossá válik. A tele van [telarrj ban], a beledolgoztam [belgedolgostam] és a mind a ketten [mindarj ket:en] betoldásai ugyancsak szótagstruktúra-harmóniát eredményező CC-kapcsolatot hoznak létre. A feladata [feladatata] szóalak végi, illetve a Hufnagel [huhuna:gel], [fufuna:gel] szóeleji szótagismétlései ugyancsak a szekvenciaszerveződést egyszerűsítik. Az udvariassága [udvarija/a:ga] és az előadást [el0:dadajt] [J]-, illetve [d]-betoldása egyfelől magánhangzó-találkozást szüntet meg, másfelől azonossá teszi két, egymást követő szótag szerkezetét. A szegmentális struktúra egyszerűsítésének elvét tehát mintegy felülbírálhatja a frázis- vagy szekvenciaszerveződés egyszerűsítése, aminek következtében a szegmentális struktúra komplexebbé válhat. Megfigyelhető, hogy azokban az esetekben, amikor a szótagszerkezet-harmóniát egyetlen elem - és nem szótag (vö. feladata [feladatata], Hufnagel [huhuna:gel], [fufuna:gel] - epentézise hozza létre, a betoldott szegmentum mindig mássalhangzó, annak ellenére, hogy ezáltal a fonémastruktúra komplexebbé vagy a fonémaszekvencia hosszabbá válik, illetőleg, hogy a magánhangzó-betoldásos harmónia is lehetséges megoldás volna. A szótagszerkezet-harmónia adatai is arra utalnak, hogy a szótagszám állandósága, vagyis a moratartás elve a szótagok szintjén, igen erős megkötés a magyarban. A menjenek el hozzá [(...) honsa:] és a Lottóházba [losto:ha:zba] a 3.1.l-ben bemutatott CC-egyszerűsítéssel ellentétes irányú folyamatok: /z:/ —> [ns], illetve It'J —» [st]. Ám a helyettesítés mindkét szótagban harmóniát hoz létre. Ez arra utal, hogy nemcsak az egyes szegmentumoknak, hanem a mássalhangzó-kapcsolatoknak az egyszerűsítésénél is erősebb elv a szótagok fonotaktikai harmóniája. 3.1.5. Morfémaharmónia A 3.1.3-3.1.4. pontban említettem, hogy az egyszerűsítési folyamatok a szekvencia szervezésének más és más szintjein interferenciákat eredményeznek (pl. szótag- és mássalhangzó-kapcsolatok). A szekvenciaszervezés egyidejűleg azonban a szövegalkotás szintaktikai és szemantikai vonalán is folyik. így azt várjuk el, hogy ezeknek a távolabbról ható folyamatoknak is nyoma lesz a nyelvi alakzat hangtani szerkezetén. Valóban ezt tapasztaljuk. Nézzünk néhány példát arra, amikor a szekvenciaszervezés egyszerűsítése a morféma szemantikai, illetve szintaktikai tartalmának harmonizálásával megy végbe. A negyvenöt utánmondandó szekvencia eltérő közlők által adott eltérő realizációi [nejven:e:j], illetőleg [0tven0t] ugyanannak a jelenségnek a két különféle kiindulású megvalósításai: az első alakban az összetett szó első, a másodikban a második komponensének szemantikai tartalma jelenik meg az információhiányos pozícióban. A né-