Nyelvtudományi Közlemények 96. kötet (1998-1999)

Kisebb közlemények - Szépe Judit: Párhuzamos tendenciák afáziások közléseinek fonológiai szervezésében: harmóniafolyamatok és a tagolási határok kiemelése [Two parallel tendencies in the phonological organisation of aphasic speech: processes of harmonization and enhancement of start marking and boundary marking] 217

Párhuzamos tendenciák afáziások közléseinek fonológiai szervezésében 219 alapján való elkülönítésének lehetőségét két szempontból teszik kérdésessé a szakirodalomból közismert munkák, (a) Nyelvészeti szempontból azonos folyamatok eltérő afáziatípusokban is előfordulhatnak, (b) Ugyanabban az afáziatípusban olyan, olykor egymással ellentétes irányú folyamatok is kimutathatók, amelyeknek működési tartománya nem a grammatikai modell kategóriái alapján határolható be (például affrikátából zárhang ejtésben, zárhangból affrikáta azonosításban; valamely kötött morféma hangalakjának tévesztése utánmondásban, épsége spontán beszédben). így Blumstein (1981)-nek megfelelően felteszem, hogy afáziás jelenségek vizsgálatában és fonológiai elemzésében nem szükségképp vezet eredményre az afáziás adatközlők klinikai típusokba való sorolása. Ennek megfelelően sem az adatközlők kiválasztásában, sem az adatok elemzésekor a jelen vizsgálat céljaira nem tekintettem megkülönböztető szempontnak azt, hogy az adatközlők mely afáziatípusba tartoznak. Olyan adatközlők fonémikus parafázia jelenségeit vizsgálom, (a) akik orvosi szempontból afáziásnak minősülnek, tehát akiknek korábban már kialakult és a károsodás előtt ép beszédképességükben organikus agykárosodás okoz rendellenességeket; (b) akiknek, neurológiai vizsgálatokkal kimutathatóan, a károsodás a bal féltekéjüket érintette; (c) akik jobbkezesek; (d) akiknek hallása és beszédének motoros kivitelezése ép, látása pedig lehetővé teszi a vizuális feladatokat; (e) akiknek nincsenek olyan károsodásaik, amelyek gátolnák a vizsgálatvezetővel való kommunikációt és a kérdések, feladatok megértését; (f) akiknek általános mentális és pszichés állapota, figyelme, kapcsolatfenntartási képessége lehetővé teszi a vizsgálatot. így, afáziatipológiai szempontból, a vizsgált adatközlők biztosan nem tartoznak a globális, az izolációs, a Wernicke-, illetve a transzkortikális szenzoros típusba. A vizsgált kilenc adatközlő (5 férfi és 4 nő) átlagos életkora a vizsgálat idején 55,5 év volt, legidősebbjük 69, legfiatalabbjuk 30 éves. Iskolai végzettségük átlaga 12,5 osztály (8 és 17 osztály között). Mindnyájan egyszeri előfordulású vérellátási zavar (agyvérzés vagy trauma) okán váltak afáziásokká, amelynek bekövetkezte és a vizsgálat között eltelt legrövidebb idő két hónap, leghosszabb öt év volt. Az adatközlők mindegyikének beszédértése megfelelő, megnevezésük, utánmondásuk, spontán beszédük pedig eltérő mértékben károsodott. A 30 fős egészséges kontrollcsoport - 22 férfi és 8 nő - átlagos életkora 38,5 év, iskolai végzettségük átlaga 10,5 osztály. A vizsgálatokat a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Gyakorló Beszédjavító Intézetében, a Honvéd Kórházban és a kerepestarcsai Pest Megyei Kórházban végeztem.5 5 Köszönöm az intézmények vezetőinek és munkatársaiknak a szíves együttműködést.