Nyelvtudományi Közlemények 96. kötet (1998-1999)
Kisebb közlemények - Szépe Judit: Párhuzamos tendenciák afáziások közléseinek fonológiai szervezésében: harmóniafolyamatok és a tagolási határok kiemelése [Two parallel tendencies in the phonological organisation of aphasic speech: processes of harmonization and enhancement of start marking and boundary marking] 217
218 SZÉPE JUDIT ma,2 a megkülönböztető jegy, másfelől a hangsúly, az intonáció kategóriáiban jellemezhető, de amelyeknek az elemzése érinthet más nyelvi szinteket is, mint a fonológiai jelenségek működési tartományát. Összefoglaló nevük: fonémikus parafáziák. Megközelítésem lényege szerint a fonémikus parafáziák abból adódnak, hogy a sérült beszédmechanizmus a közlésfolyamatnak egy adott pontján nem végez el egy fonológiai műveletet, mert ehhez nem áll rendelkezésére valamely, nélkülözhetetlen (fonológiai) információ. Az információhiányt azután kompenzáló művelet hidalja át úgy, hogy a hiányzó egységet egy vele azonos struktúrájú, másik elemmel pótolja. Ebben a dolgozatban azt szeretném bemutatni, hogy a fonémikus parafáziákban (a) az információhiányt áthidaló kompenzációt egyszerűsítési törekvés3 hozza létre, amely az érintett elem fonetikai-fonológiai környezetéből4 következik. A fonémák szintjén jelentkező egyszerűsítést nem kizárólag a szekvencia szegmentális szerveződése motiválhatja, illetőleg a szegmentális szerveződésben egyszerűsítés kisebb erejű elv, amely csak akkor fejti ki hatását, ha azt nem érvényteleníti a szekvencia más struktúrájának egyszerűsítése; (b) a fonémikus parafáziák információrendezési stratégiáiban valamely elem eltérő funkciókat láthat el, illetve valamely funkciót eltérő elemek is betölthetnek; (c) a fenti (a) és (b) előidézhet a jelenségekben gyakran tapasztalható, ellentétes irányúnak látszó folyamatokat is. 1. A vizsgált adatközlők és kiválasztásuk szempontjai Az afáziás jelenségek nyelvészeti megközelítéseinek egyik alapkérdése az, hogy az afázia klinikai típusai között megállapíthatók-e a grammatikai modell kategóriáival leírható, szignifikáns különbségek. A típusok nyelvészeti kategóriák 2 A dolgozat a vizsgált speciális jelenséghalmazt tekintve a fonéma fogalmának értelmezésében a klasszikus trubetzkoyi fonémaértelmezésre támaszkodik, vagyis arra, hogy (i) a fonémának van jelentéselkülönítő szerepe; (ii) konzekvens artikulációs-akusztikai megfeleléssel rendelkezik; (iii) megjelenése nem környezetfüggő. A választást az afázia empíriája támasztja alá, hiszen a közlők jelentéseket különítenek el a fonémákkal, amelyeket fonotípusokban realizálnak. 3 Az egyszerűsítés olyan információs térszűkítés (vö. Szende 1992), amely a szükséges és lehetségesen választható mintákat/elemeket egy, a teljes állományhoz viszonyítva kisebb elemszámú halmazra korlátozza. 4 Valamely elem fonológiai környezete az őt tartalmazó közlésegység szegmentális és szupraszegmentális, valamint némelykor teljes szövegkörnyezeti összetevői, fonetikai környezete pedig a hozzáférhető fonológiai információnak, továbbá a fonológiai környezetnek az artikulációs, akusztikai és percepciós meghatározottságai. Közlésegységnek szekvencia, szóalak és frázis tekintendő. A szekvencia fonémák vagy szavak időben egymás után rendezett sorozata; a szóalak a fonematikus felépítésében és jelentésében más szóalakoktól különböző fonémaszekvencia; a frázis szavak olyan szekvenciája, amely alá szintaktikai kategória rendelődik.
