Nyelvtudományi Közlemények 96. kötet (1998-1999)

Kisebb közlemények - Cser András: A mássalhangzó-gyengülések és -erősödések értelmezései a történeti nyelvészetben [Interpretations of consonant lenition and fortition processes in historical linguistics] 205

206 CSER ANDRÁS a szerzők leggyakrabban példák garmadájára és az olvasó intuíciójára hagyatkoznak. Természetesen a gyengülésnek mint alapfogalomnak a meghatározatlansága nem gátolta meg a nyelvészeket abban, hogy kiváló elemzéseket írjanak az egyes nyelvekben föllelhető, gyengülésnek tekintett folyamatokról (Id. Harris -Northall (1990) a spanyolhoz, Russell (1995) és Dressler (1972) és Dressler -Hutgard (1980) a keltához, Oftedal (1985) mindkettőhöz), ezért mi sem kívánunk kritikus hangot megütni. Ebben a dolgozatban a gyengülési/erősödési folyamatok tárgyalásában azon visszatérő megállapításokat fogjuk sorra venni, amelyekkel az idevágó irodalom meghatározni kívánja ezeket akár explicit, akár implicit módon. Ezen tényezők némelyike a tárgyalások során szinte mindenütt előkerül; egyes szerzőknél ezen folyamatok feltételezett közös tulajdonságai differenciálatlanul, kuszán bukkannak föl (pl. Hock 1986: 80 és köv.2); némely, igen kiváló nyelvészek munkáiban (pl. Lass 1984: 177 és köv.) alapos és részletes összefoglalást találunk; másutt azonban egy jellegzetességet ragadnak ki, és azt tekintik az egyetlen definitív tulajdonságnak (ilyen az összes terminológiai szótár, amelyhez hozzájutottam, és ide tartozik MacMahon 1994: 15-16). 0.3. A „kristályosodási pontok", amelyeket vizsgálni fogunk, a következők: (1) a gyengülésnek tekintett változások időben való egymásra következése (a „gyengülési lánc"); (2) a gyengülés különböző formái mint szinkronikusan egyazon nyelvtani folyamat kitevői, amely egyfajta szinkron-funkcionális egységgel ruházza fel azokat; (3) a gyengülés/erősödés jellegzetes környezetei, amelyek egyes nyelvészek számára a folyamatok fonetikájával szemben is meghatározóak lehetnek; (4) a gyengülés mint hasonulás, egyesek számára ebből következően az erősödés mint elhasonulás; (5) a gyengülés mint információvesztés és az erősödés mint az információvesztés megakadályozása.3 1.1. Lass (1984:177) szerint a gyengülés két alaptípusának, a zöngésedésnek és a hangcsatorna nyíltabbá válásának (pl. frikativizálódás) a fonetikai kapcso-2 Az erről szóló fejezet első mondatait érdemes a maguk teljességében idézni: „Nem-nyelvészek között a hangváltozás talán leggyakrabban emlegetett oka a »lustaság«. Míg ez kétes értékű magyarázat a világ nyelveiben található változások rengeteg fajtájára, egyedülállóan jónak tűnik a változások azon osztályának esetében, amelyeket gyengülésnek vagy lenizációnak nevezünk. Ezekben az egyébként igen eltérő változásokban, amelyeket ezekkel a nevekkel illetünk, a közös vonás az artikulációs erőfeszítés »lazulása« vagy »gyengülése«, amit »lusta-nyelv-jelenség«-nek neveznek. Ez a lazulás különböző formákat ölthet. A legradikálisabb a kiesés... De egy szegmentum teljesjelenléte és végső eltűnése között megfigyelhetők köztes állomások, amelyekben a szegmentum kiejtése egyre lazább és környezetétől egyre kevésbé elütő." 3 Mivel a dolgozat történeti témájú, nem fogok kitérni arra az egyébként igen érdekes és fontos kérdésre, hogy a gyengülések és erősödések a szinkróniában a gyorsbeszéd-folyamatok vagy többé-kevésbé morfologizálódott szabályok között, amelyek fonetikai motiváltsága már korántsem magától értetődő, egyaránt megtalálhatóak, ennek megfelelően eltérő elemző apparátust és elméleti megközelítést kívánhatnak.