Nyelvtudományi Közlemények 96. kötet (1998-1999)

Kisebb közlemények - Cser András: A mássalhangzó-gyengülések és -erősödések értelmezései a történeti nyelvészetben [Interpretations of consonant lenition and fortition processes in historical linguistics] 205

CSER ANDRÁS A mássalhangzó-gyengülések és -erősödések értelmezései a történeti nyelvészetben The central question of this paper is whether we have compelling reason to regard phonetic changes customarily subsumed under the terms lenition and fortition as representatives or realizations of a unique kind of change on the basis of structural (non-phonetic criteria). The recurrent ideas of what underlies the unity of these processes are discussed in the following order: (i) temporal sequentiality of various changes assigned to the category of lenition (the „lenition hierarchy"); (ii) the functional unity of such processes in synchronic alternation patterns; (iii) typical environments for lenitions and fortitions; (iv) the relationship between lenition and assimilation, fortition and dissimilation; (v) lenition as information loss and fortition as prevention of information loss. The paper is intended to be noncommittal but the result of the analysis is negative rather than positive: if there is no phonetic similarity upon which to base our definition, these notions may be nothing more than names for a haphazard collection of processes inherently different from each other. 0.1. Ennek a dolgozatnak1 a célja áttekinteni a mássalhangzók gyengülési és erősödési folyamataira vonatkozó nyelvtörténeti irodalmat azzal a céllal, hogy értékeljük az ezen folyamatok egységessége mellett szóló érveket. Ezek az érvek két csoportra oszthatók: fonetikai jellegűekre, amelyek a különböző, gyengülésnek (illetve erősödésnek) nevezett mássalhangzó-változásoknak közös fonetikai alapot tulajdonítanak, másfelől nyelvszerkezetiekre, amelyek a kérdéses folyamatok funkcionális vagy strukturális hasonlóságát állítják. Ebben a dolgozatban kizárólag a második típusba tartozó elméleteket fogjuk szemügyre venni; a gyengülések és erősödések fonetikai egységének kérdését egy későbbi dolgozatra hagyjuk. Itt tehát a gyengülési/erősödési folyamatok egységét mint elméleti, nem fonetikai kérdést fogjuk megvizsgálni. 0.2. A gyengülést közismerten az egyik leggyakoribb (ha nem a leggyakoribb) hangváltozástípusnak tartják a történeti nyelvészetben. Ennek ellenére a gyengülés fogalma igen lazán és pontatlanul van meghatározva, megértetésében 1 A dolgozat alapját képező munka nagy részét egy cambridge-i tanulmányút során végeztem, amelyet a Faludi Ferenc Akadémia ösztöndíja, a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj és a FEFA tett lehetővé. Az adományozókon túl köszönettel tartozom témavezetőmnek, Bakró-Nagy Mariannenak, Szende Tamásnak és az Elméleti Nyelvészet szak doktori szemináriuma résztvevőinek értékes észrevételeikért. Nyelvtudományi Közlemények 96. 205-216.