Nyelvtudományi Közlemények 95. kötet (1996-1997)

A Telegdi Zsigmond emlékülés előadásai - É. Kiss Katalin: Van-e általános nyelvészet és magyar nyelvészet (A személyragos igekötőszerű elemek ürügyén) [Are there such things as ’general linguistics’ and ’Hungarian linguistics’? (In relation to preverb-like elements bearing an agreement marker)] 25

28 E. KISS KATALIN val. Következésképp helyesírásuk szabályozása sem egyértelmű; nem világos, mikor kell őket az igével egybeírni. A Mai magyar nyelv rendszere azt mondja, hogy a „szabadon személyragozható alakok" nem igekötők hanem valódi határozószók. E szerint a hozzám vágott valamit, hozzád vágott valamit, hozzája vágott valamit kifejezések első eleme valódi határozószó; az igekötős igékként felsorolt példákból viszont arra következtethetünk, hogy a hozzávágott egybeírandó igekötős ige. Ugyanígy az utánam szól, utánad szól határozószós szintagma, az utánaszól-t viszont az igekötős igék között találjuk. A személyrag, illetve a személyragozhatóság kritériuma tehát nem alkalmaztatik következetesen; a hozzá-ró\ ugyan még esetleg vélhetnénk azt, hogy személyrag nélküli alak, a szóvégi -á lativusrag benne; az utána -a ragja viszont kétségtelenül személyrag. Az elemzés nehézségei részben az igekötők osztályának problematikus voltára vezethetők vissza. Vajon szófaji kategória-e az igekötő vagy egy funkció megnevezése? Ha szófaj, önálló kategória-e vagy a határozószók egyik alfaja? Netán egy meghatározott funkcióban használt határozószó? Hogyan lehet definiálni? Vajon az igekötők zárt osztályt alkotnak-e? Ha igen, mely elemek tartoznak közéjük? E kérdések elvi vagy helyesírási problémákként újra meg újra felbukkannak a magyar nyelvészeti szakirodalomban. Tisztázásukra e tanulmányban nincs mód. De pontos igekötő-definíció nélkül is megvizsgálható például az, hogy jogos-e a szakirodalomból, többek között a MMNyR-ből leszűrhető, az anyanyelvi intuícióval nem egyező azon álláspont, miszerint az (l)-(4) alatti mondatsorok (a,b,c) mondataiban más kategóriába tartozik az igetövet közvetlenül megelőző elem, mint a (d,e) mondatokban (az (a-c) mondatok utána, illetve mellé eleme igekötő, a (d-e) mondatok utánuk, illetve melléjük eleme pedig valódi határozószó). (1) a. János utána ment. b. János utána ment Péternek. c. János utána ment a fiúknak. d. János utánuk ment. e. János utánuk ment a fiúknak. (2) a. János mellé ült. b. János mellé ült Piroskának. c. János mellé ült a lányoknak. d. János melléjük ült. e. János melléjük ült a lányoknak. A fenti (a) és (d) mondatokban az igekötőszerű elem az ige direkcionális thematikus szerepű, hová kérdésre felelő vonzatát képviseli; meghatározott refe-Nyelvtudományi Közlemények 95. 1996-1997.