Nyelvtudományi Közlemények 95. kötet (1996-1997)

A Telegdi Zsigmond emlékülés előadásai - É. Kiss Katalin: Van-e általános nyelvészet és magyar nyelvészet (A személyragos igekötőszerű elemek ürügyén) [Are there such things as ’general linguistics’ and ’Hungarian linguistics’? (In relation to preverb-like elements bearing an agreement marker)] 25

VAN-E ÁLTALÁNOS NYELVÉSZET ÉS MAGYAR NYELVÉSZET? 27 déssel kapcsolatos kurrens álláspontja - vagy ha mégis hivatkozunk rá, akkor munkánk ne magyar, hanem általános nyelvészetnek minősüljön. Természetesen a nemzetközi szakirodalom követése, az uralkodó nyelvészeti paradigmák módszertanának és terminológiájának az elsajátítása hatalmas munkát ró a kutatókra -de mégsem lehetünk olyan gőgösek, hogy azt gondoljuk, hogy a más nyelvekkel kapcsolatban felhalmozott eredmények számunkra érdektelenek; foglalkozzanak velük az általános nyelvészek! Hiszen minél több nyelv leírása válik ismertté, annál nyilvánvalóbbá lesz, hogy az emberi nyelvekben rengeteg a közös; felesleges minden nyelv esetében újra felfedeznünk ugyanazt. Némelyik magyar nyelvész azzal indokolja önkéntes izolációját, hogy a nemzetközi nyelvészeti paradigmák állandóan változnak. Minek Chomsky kormányzás- és kötéselméletét megtanulni, alkalmazni, hiszen lényegében máris meghaladta a generatív nyelvészet, s nemsokára bizonyára az egész generatív nyelvészeti irányzat halott lesz, miként a strukturalizmus is halott. E kényelmes álláspont hirdetői nem ismerik a tudományok fejlődésének - legvilágosabban Thomas Kuhn elmélete által (Kuhn 1984) megvilágított - természetrajzát; nem tudják, hogy a tudományos iskolák, paradigmák váltakozása, egy paradigma feltűnése, virágzása, majd hanyatlása és egy másik paradigmával való felváltása szükségszerű kerete a tudományos megismerésnek. Ha a ma uralkodó nemzetközi nyelvészeti irányzatok egyszer majd eltűnnek is, lesznek helyettük más irányzatok, melyek, még ha látszólag tagadják is őket, eredményeiket magukba építik - tehát nem kerülhető ki a mindenkori új eredmények elsajátítása. De vajon a magyar nyelv tanulmányozásának minden aspektusához szükséges-e az általános nyelvészeti háttér? Például szükség van-e rá az adatgyűjtő munkában? Véleményem szerint, ha csak nyelvi adatokat: földrajzi neveket, személyneveket vagy akár nyelvjárási szövegeket gyűjtünk, akkor nem nyelvtudományi, hanem filológiai vagy éppen kultúrtörténeti munkát végzünk, s ehhez valóban nem szükséges különösebb nemzetközi nyelvészeti kitekintés. Ha viszont elemezzük is a gyűjtött anyagot, akkor nem tekinthetünk el például a névhasználat vagy az adott nyelvjárási szöveg általános nyelvészeti szempontok szerinti vizsgálatától. Hadd mutassam be egy konkrét magyar nyelvleírási kérdésen is, mennyire elválaszthatatlanok a nyelvleírás általános és specifikus aspektusai. 2. Egy példa: a személyragos igekötőszerű elemek leírása 2.1. Problémabemutatás A magyar nyelvtudomány eddig adós maradt a személyragos igekötőszerű elemek, például az utána fut, hozzávág, belelő első eleme státusának egyértelmű meghatározásával, mondatbeli szerepének elemzésével, a személyragozás magyarázata-Nyelvtudományi Közlemények 95. 1996-1997.