Nyelvtudományi Közlemények 95. kötet (1996-1997)

Szemle, ismertetések - Szende Tamás: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális és magyar nyelvtan 2. Fonológia 245

254 SZENDE TAMÁS amelyben egy szótárkészlet tőmorfémáit és a toldalékokat folyamatosan egymáshoz illesztjük. A dallamprozodémák három fajtája a karakterdallam, a függelék- és az elődallam. A karakterdallamok mindig föhangsúlyt hordoznak, a karakterdallam alá tartozó szekvenciarész első vagy egyetlen szótagján (így például a Marika, vagy a Marika? mondatban). Négy csoportjuk: (a) eső (eső, félig eső, eső-emelkedő) jellegűek; (b) lebegő (emelkedő, szinttartó, ereszkedő) jellegűek; (c) lebegő-eső (emelkedő-eső, szinttartó-eső, ereszkedő-eső) jellegűek; végül (d) stilizált („kiénekelt") dallamformák. A függelékdallam „a mély szinten (alapvonalon) húzódó szinttartó dallam", amely nem tartozik a karakterdallamhoz, főhangsúly nélküli szótagokban, a karakterdallam után fordul elő (ilyen a Maga az, Marika? mondat Marika eleme). Az elődallam „a mély szint fölött húzódó (esetleg a környezet hatására [enyhén] ereszkedő vagy emelkedő) dallam", nem főhangsúlyos szótagokon. (Elődallam a de csak a részszekvencia ereszkedő-kitartott-emelkedő hangmenete a Mindent megígért, de csak a pénzemet akarta mondat összetett dallamában.) A dallamprozodémák intonációs frázist alkotnak, amely vagy (a) egy karakterdallamból, illetve elődallam és egy karakterdallam egészéből, vagy (b) egy függelékdallamból áll. A beszédben a dallamprozodémák és az intonációs frázisok lineáris sort képeznek, átfedések nélkül. Vagyis - a szerző szerint - kevert formákat nem kell feltételeznünk. A karakter- és a fuggelékdallamokat bizonyos alapjelentésekhez lehet kötni. A beszédszekvencia ezekből a dallamprozodémákból szerveződik, mégpedig úgy, hogy a főhangsúlyos összetevők „autonóm tömböket" (tagmondat értékű részszekvenciákat, tagmondatokat vagy mondatokat) képeznek, melyeknek szintaktikai szerkezetei ezeken belül résztömböket alkotnak. Például a Mit gondolsz, szereti? mondat két autonóm tömbből áll. A tagolásnak ez a módja következetesen érvényesülő szabályszerűséget tár fel. Mégpedig, a mondaton belüli utolsó résztömb főhangsúlyos szótagja által indított dallam lesz az egész mondat uralkodó dallama. Az uralkodó dallam határozza meg azután, hogy a megelőző résztömbök milyen dallamtípusúak. A mondat dallamépítkezésének iránya tehát: ,Jobbról balra", vagyis az aktuálisan képezendő rész dallamformáját a később kimondandó szakasz határozza meg, Az uralkodó dallamú szakaszt megelőző résztömbök egymás közötti viszonya ugyancsak hatással van a mondategész dallamszerkezetének alakulására. A megelőző résztömbök lehetnek egymásnak kiegészítői, vagy alkothatnak egymással ekvivalens párokat. Az előbbi esetben az utolsó kiegészítő résztömb záró hanglejtésformát vesz föl, az utóbbi esetben pedig az utolsó résztömb (az ikertömb) megismétli az előzőnek a hanglejtésmintáját. A recenzens ehhez nem tesz semmit hozzá. Helyette ismét kiemeli a leírás teljes logikai rendjét és azt a nélkülözhetetlen komplexitást, amely egyszerre van tekintettel több nyelvi szint együttműködésére. Nyelvtudományi Közlemények 95. 1996-1997.