Nyelvtudományi Közlemények 95. kötet (1996-1997)

Szemle, ismertetések - Kassai Ilona: In memoriam Vértes O. András 241

242 KASSAI ILONA amikor hosszú éveket szentelt a hangtan történetének egy olyan korban, melyben nemhogy a tudománytörténetnek, de a nyelvtörténetnek sem volt nagy becsülete hivatalos kutatói körökben. Pedig pontosan nyelvtörténeti kutatásaiban avantgárd módon, szokatlanul modern szemlélettel közelített ismert kérdésekhez, s ezeket a modern hangkutatás eszközeivel és módszereivel próbálta meg -sikerrel - vallatóra fogni (ld. pl. Ómagyar hangváltozások akusztikai vetületéről. ANyT 10(1974): 197-202). Ugyancsak előőrsként írt monográfiát a gyermeknyelvről 1953-ban, s a nemrégiben fellendült nemzetközi diskurzuskutatásban divatossá vált beszélői/hallgatói visszajelzés (feedback) árnyalt elemzését is már a 70-es években felvetette mint kutatási témát: részletes tervet készített a hümmögés vizsgálatához. Igazi tudós volt a tekintetben is, hogy jobban izgatta maga a megoldandó probléma, mint a megoldás révén elnyerhető előnyök (hivatalos elismerés, felívelő karrier). így érthető meg, hogy aktív éveiben publikációinak sem számát, sem terjedelmét tekintve nem volt különösebben termékenynek mondható, s a ranglétrán is csupán a tudományos munkatársi beosztásig „vitte". A Bevezetés a fonetikába és A gyermek nyelve című főiskolai jegyzetek mellett rövid, néhány oldalas tanulmányokat, kongresszusi előadásokat, filológiai pontosításokat, etimológiai magyarázatokat találunk a publikációs jegyzékben. Ám tudományos érték szempontjából vitán felül áll a kiemelkedő teljesítmény, hiszen két említett főiskolai jegyzete az 50-es évektől kezdve hallgatók ezreit vezette be a címben foglalt tárgykörökbe; az ő nevéhez fűződik a hangkapcsolódások máig érvényben lévő osztályozása, melyet 1958-ban tett közzé (A hangkapcsolódások osztályozásáról. NytudÉrt 17:130-133); 1-2 oldalas írásai fontos, nemegyszer perdöntő adalékokat közölnek vitás vagy vitatott kérdésekről; többször, több szempontból elővette például a NI hang kérdését, amelynek a rendszertani besorolása még ma sem egyértelműen tisztázott; etimológiái sem hétköznapi gondolkodásról tanúskodnak (1. pl. A lüke szó eredete és a kretinizmus. Nyr 83 (1959): 112-5). Nyugállományba vonulását követően - mindenki számára váratlanul -hiányzó szintézisekkel ajándékozta meg az általa művelt szakterületeket. így jelent meg 1980-ban felbecsülhetetlen tudományos értékű fonetikatörténete, amely meghozta számára a kandidátusi fokozatot, A magyar leíró hangtan története az újgrammatikusokig címmel. Ebben kimutatja, milyen magas szinten foglalkoztak a megelőző korszakokban olyan beszédvonatkozásokkal, amelyeket a modern tudomány csak mostanában kezd felvetni, amelyeket tehát a jelenben élve fehér foltnak gondoltunk. Elég, ha csupán Kalmár Györgyre utalunk, aki már a 18. században hangszociológiai megjegyzéseket tett, és értekezett a beszédhibák és a hangváltozások ma sem közhelynek minősülő párhuzamáról. 1982-ben újabb szintézis következett. Vértes O. András a fonetika új ágát képviselő akusztikai vizsgálattal elemezte a magyar beszédhangokat, és kritikailag értékelve a rendelkezésre álló eredményeket a saját eredményeivel egészítette ki, és hozta szin-Nyelvtudományi Közlemények 95. 1996-1997.