Nyelvtudományi Közlemények 95. kötet (1996-1997)

Szemle, ismertetések - Kassai Ilona: In memoriam Vértes O. András 241

IN MEMÓRIÁM VÉRTES O. ANDRÁS (1911-1997) 243 tézisbe azokat (A magyar beszédhangok akusztikai elemzésének kérdései. In: Bolla Kálmán (szerk.) Fejezetek a magyar leíró hangtanból. Akadémiai Kiadó, Budapest. 71-113). Továbbírta a hangtan történetét is, az újgrammatikusoktól egészen 1945-ig (In: Bolla Kálmán (szerk.) Fejezetek a magyar leíró hangtanból. Akadémiai Kiadó, Budapest. 283-301). 1986-87 megérleli Érzelmi világunk és a nyelv történeti változásának kölcsönhatása címmel az újabb szintézist, amelynek az a rendkívüli újdonsága, hogy benne nyelvi-nyelvhasználati tényezők elemzése alapján készít Vértes O. András látleletet érzelmi világunkról. E témakörben benyújtott tézisei alapján méltán kapta meg az akadémiai doktori címet 1989-ben, hiszen az ő munkásságát megelőzően az érzelmi világ, egyáltalán az emberi magatartás történeti alakulásában a nyelvi jelenségeknek semmilyen szerepet nem tulajdonítottak. 1987-ben egy másik fontos összegzés is napvilágot lát, Bevezetés a magyar hangstilisztikába címmel. E művel Vértes O. András megteremti annak lehetőségét, hogy a hangstilisztikával mint önálló ágazattal számoljon a nyelvtudomány. Tudományos ténykedésének másik vonulatát a gyógyító pedagógia alkotta, melyet édesapja, Vértes O. József révén már igen korán megismert. E tudomány asztalára is időtálló névjegyet tett le szemléletalakító gyógypedagógiai pszichológiai megállapításaival, tudománytörténeti búvárkodásaival, de leginkább tanári működésével. A tudománytörténet beható ismerete alázatra szoktatta, és megóvta őt attól, hogy újra felfedezzen már feltárt igazságokat. Ezért is olyan eredeti mindaz, amit alkotott. A tudományos munka az ő felfogásában nem önmegvalósítás, hanem szolgálat volt: az egyetemes emberi kultúra szolgálata. S miközben szolgált, személyiséggé lett. Márpedig „...személyiségnek lenni a legtöbb, amire ember képes - »gyanítja« Télegonos, Ulysses fia" (Márai Sándor, Béke Ithakában, 187. o., Budapest, Akadémiai Kiadó, Helikon Kiadó, 1991). Nyelvtudományi Közlemények 95. 1996-1997.