Nyelvtudományi Közlemények 95. kötet (1996-1997)

Szemle, ismertetések - Szépe György: Emlékezés Végh József professzorra 233

234 SZÉPE GYÖRGY megbecsült tagja volt; megelőző munkásságához és korához képest azonban lehetett volna nagyobb mértékű is ez a megbecsülés. így például mindketten részt vettünk a készülő magyar nyelvatlasz adatainak térképre vitelében; ez az én esetemben rendben is volt, de egy akkoriban már másfél évtizede habilitált dialektológus egyetemi magántanárt illetően ez biztosan nem számított a legjobb gazdálkodásnak. (Végh József természetesen egyik legszorgalmasabb gyűjtője is volt a nyelvatlasznak.) 3. Az őrségi és hetési nyelvatlasz Ezekben az években Végh József szakadatlanul járta az Őrség, Hetes, Göcsej és Hegyhát községeit - egyszemélyes - őrségi és hetési regionális nyelvatlasza gyűjtőjeként. (A hadifogság után nem volt számára tanácsos visszatérni Debrecenbe, mert jelzések voltak arra vonatkozóan, hogy nem lehet számítani az előző rendszer idején elért tudományos eredmények méltányolására. Itt meg kell említeni, hogy Pais Dezső, Zsirai Miklós és más kollegák a szomszédos szakterületekről igyekeztek megvédeni Végh Józsefet ennek a mesterségesen keltett támadásnak a negatív következményeitől.) Ilyen körülmények között került félig-meddig önkéntes száműzetésbe Őriszentpéterre. Az Őrségben eltöltött évek alatt vált nyugat-dunántúli magyar nyelvjárások szakértőjévé; itt alakult ki benne egy új típusú szintézisnek, a regionális atlasznak a koncepciója. S ekkoriban kezdte el gyűjteni atlaszának anyagát. A gyűjtés után kezdődtek azok a hónapok és évek, amelyeket már a Nyelvtudományi Intézetben töltött Végh József. Végh József, aki tanulmányainak egy részét Bécsben végezte és a későbbiekben is figyelemmel kísérte az európai dialektológia fejlődését, már a tervezéskor is olyan regionális nyelvatlasz vízióját alkotta meg, ami voltaképpen ismeretlen volt abban az időben Magyarországon. Az elkészült atlaszt bevezető tanulmány a magyarországi elméleti dialektológiának egyik kiemelkedő teljesítménye volt. (Ezt Bárczi Géza is elismerte a mű előszavában.) Meglátszott benne, hogy a néprajzzal és szociográfiával érintkező debreceni iskola teljesen a kor színvonalán állt: messze túlment a nyelvi alakok nyelvjárási változatainak regisztrálásán. (Hadd jegyezzem meg, hogy Végh József szép tanulmányban számolt be a debreceni iskola komplex szociolingvisztikai és etnolingvisztikai tevékenységéről az Általános Nyelvészeti Tanulmányokban, amely írása egy, a negyvenes évek elején írt A társadalmi szempontok a népnyelvkutatásban című tanulmánya folytatásának is számít.) A nyelvatlaszok helyszíni gyűjtését szisztematikus belső és külső ellenőrzésnek vetik alá; a belső ellenőrzés az igazi analízis. Itt látszik meg, hogy a nyelvtérképek a nyelvi összefüggéseknek olyan dimenzióját kínálják, amelyre sem a Nyelvtudományi Közlemények 95 1996-1997.