Nyelvtudományi Közlemények 94. kötet (1994-1995)

Kisebb közlemények - Honti László: A mondat szórendje és a morfémák sorrendje közti összefüggés az uráliban [Wortfolge und Suffixfolge im Uralischen] 89

96 HONTI LÁSZLÓ kifejezve a birtokos. Tehát pl. fi. minun taloni; a lappban: „Ha a birtokos jelző főnév (vagy főnévi szerepben használt melléknév) vagy névmás, genitivusban áll ... mu dalló 'az én házam"' (Lakó 1986. 129); mord. mon kudos (~ kudom) 'id.' (Evsev'ev 1963. 161, még vö. Cygankin 1980. 267); cser. májon pörtem 'id.' (Tuzarov 1987. 57), a cseremiszben a birtokost kifejező, genitivusi személynévmások követhetik is a birtokszót, pl. eryâna memnan 'cbiH y Hac' (i.m. 58). — A szamojéd nyelvekben visszaszorulóban van a genitivus (szelkup) vagy tkp. már vissza is szorult (jurák, tavgi). A jurákban „A személyes névmás genitivusi alakja (birtokos névmás) nem használatos, bár egy-két nyelvtan ilyen alakot is föltüntet (Sgl si?in, 2-3. sz. = Acc). A birtokos névmási helyzetben általában a személyes névmás alapalakja szokott állani: man pu\üce 'az én feleségem'" (Hajdú 1968. 53). Gyakorlatilag a tavgiból (Terescenko 1979. 163) és a jenyiszejiből is eltűnt a genitivus, így birtokos névmási funkcióban a személynévmások nominativusa használatos, pl. jen. Modb KaM^yü 'házam', y naM^op 'házad' (vö. Modu, Modb 'én', y 'te') (Terescenko 1966. 447, 448). A szelkup 3. sz. névmásainál még megvan, ott birtokosként a névmás genitivusi alakja használatos, pl. szelk. Ta. tapäqin näVa 'lányuk' (vö. të 'ők (2)') ~ man ólam 'fejem' (vö. man 'én (nominativus, genitivus)' (Kuznecova et al. 1980. 288, 289). A permiből eltűnt az U alapnyelvi genitivusrag, ennek funkcióját localcasusi eredetű esetragok vették át a főnevek és a mutató névmások paradigmájában, míg az 1. és 2. személyü névmásoknak a hely viszonyt kifejező Cx-szel és a megfelelő Px-szel bővült töve jelentkezik e szerepben. A votjákban ezek jelentkeznek birtokos névmásként is, pl. minam ruckae 'az én tollam', tinad ruckaed 'a te tollad' (Perevoscikov 1962. 173). Ettől a zűrjén csak annyiban különbözik, hogy ott a (mutató névmási eredetű) 3. sz. névmás nominativusi formában használatos birtokos névmásként, míg az 1. és 2. személyüek rendszerint genitivusi alakban, csak ritkán jelenhetnek meg nominativusi alakjaik birtokos névmásként (Lytkin 1955. 198-199). A permjákban ugyanaz a helyzet, mint a votjákban (Lytkin 1962. 237-238). — Az ugor nyelvekből is kiveszett az ősi genitivus. Csak a magyarban van egy genitivusi funkciót is betöltő eset, a dativus, a másik két ugor nyelvben még ilyen sincs. Az ugorban, nem lévén genitivusragos személynévmás, amely birtokos névmásként funkcionálhatna, e szerepkörben a nominativusi személynévmás használatos, pl. m. (az) én házam. 3. A U alapnyelv fejlett casusrendszerrel is rendelkezett, hat casusragot bizonyosan rekonstruálhatunk. Ezeknek és a Px-eknek az egymáshoz viszonyított alapnyelvi sorrendje, úgy tűnik, viszonylag kevés vitát váltott ki a Nyelvtudományi Közlemények 94. 1994-1995.