Nyelvtudományi Közlemények 94. kötet (1994-1995)

Kisebb közlemények - Honti László: A mondat szórendje és a morfémák sorrendje közti összefüggés az uráliban [Wortfolge und Suffixfolge im Uralischen] 89

A MONDAT SZÓRENDJE ÉS A MORFÉMAK SORRENDJE KÖZTI ÖSSZEFÜGGÉS 95 szintaktikai) elemek, amelyek a szintagmának e két eleme közül kizárólag vagy csak az egyikkel, vagy csak a másikkal hozhatók kapcsolatba, lineárisan csatlakozhatnak annak szabad oldalához, vagyis az egész szintagmának vagy a bal, vagy a jobb oldalán helyezkednek el. Az OV szintagma esetében a „szabad hely" ezen szabálya lehetővé teszi az igei morfémáknak a V-hez szuffixumként való csatlakozását, ha a melléknévi és a genitivusi konstrukciók az O-hoz viszonyítva praepositivok. A VO szintagma esetében viszont az elemeknek a lineáris elhelyezkedésére vonatkozó ugyanezen szabályából következik az igei struktúrának főleg praefixaciós jellege, ha a melléknévi és genitivusi alakulatok az 0 elem mellett postpositiv helyzetűek (Gamkrelidze-Ivanov 1984. 325-326). Hasonló a Comrie által adott magyarázat is: az SOV nyelvekben az SV és az AN közt még egyéb is állhat, így a (névmási) alany és birtokos jelző nem közvetlenül szomszédos a szerkezet főtagjával, ezért a főtag mögötti rész a szabad oldal, amely lehetővé teszi a névmás affigálódását (Comrie 1980a. 92-93). Tehát egy konzisztensen SOV típusú nyelvben, márpedig az U alapnyelv ilyen lehetett, a hangsúlytalan névmásoknak éppen a szuffigálódása várható, vagyis nincs olyan körülmény, amely U alapnyelvi VSO szórend posztulálását követelné meg. 2. Az U nyelvek birtokra utaló személyjelölői, vagyis a birtokos személyjelek is hangsúlytalan, azaz a birtokszó mögötti személynévmásból agglutinálódhattak. Mivel már az U alapnyelvre is csak az agglutinálódott elemeket rekonstruálhatjuk, a postpositiv személynévmás morfológiai megformáltságáról nem tudunk semmit. Az eddigi szakirodalom magától értetődő tényként alapalakban lévő (tehát nominativusi) hátravetett személynévmásokkal számolt. Én inkább arra hajlok, hogy az U alapnyelvben — vagy méginkább valamikor a preuráli korban —, mielőtt agglutinálódtak volna, a Px-ek névmási előzményei genitivusragosak (az Ox-ekéi pedig accusativusragosak) lehettek. Emellett szólnak az uráliakkal tipológiailag rokon mongol nyelvek, amelyekben a hátravetett genitivusragos személynévmás agglutinálódott Px-szé, vagy legalább enkliticizálódott (Comrie 1980a. 88). Az altáji nyelvekben az igei személyragok alanyeseti hátravetett személynévmásokból, a birtokos személyjelek genitivusi hátravetett személynévmásokból enkliticizálódtak, illetőleg agglutinálódtak (Ramstedt 1952. 71). A törökségi és mongol nyelvekben a személynévmásoknak pedig ma is a genitivusi alakja használatos birtokos névmásként. Azok az U nyelvek, amelyek megőrizték az ősi genitivusragot (tehát a finn-volgai és részben a szamojéd nyelvek), szintén a genitivusragos személynévmást használják birtokos névmási funkcióban; a permiben is erre tendálnak azok a birtokos szerkezetek, amelyekben személynévmással van Nyelvtudományi Közlemények 94. 1994-1995.