Nyelvtudományi Közlemények 94. kötet (1994-1995)

Kisebb közlemények - Honti László: A mondat szórendje és a morfémák sorrendje közti összefüggés az uráliban [Wortfolge und Suffixfolge im Uralischen] 89

94 HONTILÁSZLÓ vényesíthetö egy olyan általános elv, hogy a morfémák sorrendje egy korábbi (alap- vagy lehetséges) szórendet tükröz; az első feladat a morfémarend és szórend diszkrepanciáját előidéző faktorok leltárát összeállítani, nem pedig vakon alkalmazni egy rekonstrukciós eljárást, amelyről tudjuk, hogy egy sereg esetben bizonyíthatóan téves eredményeket hoz (1980a. 93). Ezzel kapcsolatos nézeteit Comrie az U és a mongol nyelvek szórendje és szufflxumaik sorrendje közti ellentmondás tanulmányozása során adta elő (Comrie 1980a és 1981a). Rámutatott, hogy a mongol nyelvekben, elsősorban azokban, amelyek nem rendelkeznek igei kongruenciával, főleg a hangsúlytalan névmási alany kerülhet az ige mögé (Comrie 1980. 90), s így természetes dolog, hogy az igei kongruencia a hangsúlytalan posztverbális névmásokból alakult ki (Comrie 1981a: 210-211). Ugyanígy magyarázták az uráli nyelvészet művelői is az U alapnyelvi Vx-ek és Px-ek kialakulását. Ravila (1960. 33-34) az alapnyelvi szórendről szólva megállapította, hogy csak hangsúlytalan névmás követhette azt a szót, mondatrészt, amelyre vonatkozott s éppen e hangsúlytalan helyzet indíthatta el a névmás agglutinációját (az U nyelvek legtöbbnyire ma is akkor használják a személy névmásokat alanyként, ha az alany hangsúlyos, 1. Tauli 1966. 66).7 A mordvin és a szamojéd névszók ún. predikatív ragozása, amely (a mordvinban akár esetragos) névszók állítmányi szerepét teszi explicitté személynévmási eredeti személyjelölök révén, pl. mord. od-an 'fiatal vagyok', od-at 'fiatal vagy', (mon) os-sa-n 'én a városban vagyok', (ton) to-sa-t 'te ott vagy', vö. od 'fiatal', os 'város', os-sa 'városban', ugyanígy keletkezhetett, talán még az U alapnyelvben. A predikativizálás az alany és az állítmány közti kongruenciának köszönhető, ehhez hasonlót ír Lehmann (1976. 454) is az indogermán alapnyelvi igeragozással kapcsolatban. — A törökségi és a mongol nyelvekben rendszeresen alanyi végződések járulnak főnévi, melléknévi (és egyéb nem igei) állítmányhoz, egyes tunguz nyelvek is használják e szerkezetet, míg mások ilyenkor kopulát alkalmaznak (Comrie 1981b. 76; a mai törökségi és mongol nyelvek nem igei szófajainak alanyi szuffixumokkal való predikativizálására még 1. Lees 1962. 143). Annak is okát lehet adni, miért foglalhatja el a hangsúlytalan névmás a főtag mögötti helyet. Az igei morfémák szumgális jellege az OV típusú nyelv praepositiv melléknévi és genitivusi szerkezetei esetén az OV és a VO szintagmák néhány közös sajátosságából következik. Ez az OV és VO meghatározott szintaktikai szinten egy egységes és oszthatatlan egészet képez a mondatszerkezeten belül. Ezért természetes, hogy azok a (morfológiai és Hasonló képződmények azok a bajor nyelvjárási igealakok, amelyekhez a megfelelő személynévmás agglutinálódott, pl. mir hammer < < wir haben wir 'wir haben' (Paul 1898. 287); alanyi helyzetű személynévmás agglutinációjára további indogermán nyelvi példákat 1. Royen 1929. 485 kk. Nyelvtudományi Közlemények 94. 1994-1995.