Nyelvtudományi Közlemények 94. kötet (1994-1995)
Kisebb közlemények - Honti László: A mondat szórendje és a morfémák sorrendje közti összefüggés az uráliban [Wortfolge und Suffixfolge im Uralischen] 89
92 HONTI LÁSZLÓ ható szórend és a személyjelölök helye közti említett diszkrepanciára:5 „Szórendi vonatkozásokat ... kikerülhetetlenül tartalmaz minden nyelvtörténeti föltevés, amely a személy-jelölő szuffixumokat agglutináló dot t névmásból származtatja, így a ... nyelvtörténeti munkák jó része is explicite kimondja, hogy a szuffixált alakok történetileg ige + névmás, illetve birtokszó + névmás sorrendi szószerkezetekre vezethetők vissza ... Ez a föltételezett szórend azonban szöges ellentétben áll az uráli nyelvek mai és régebbre rekonstruálható szórendi tulajdonságaival. [Bekezdés] A személy-jelölő szuffixumok eszerint semmiképpen sem jöhettek létre az uráli nyelvek SOV szórendet mutató, igen hosszú korszakában, mert egy ilyen típusú nyelvben nemigen kerülhet az önálló személyes névmás az ige, az önálló birtokos névmás pedig a birtokszó mögé. Az önálló hangsúlytalan névmások ugyanis a nyelvekben általában ugyanazon a helyen foglalnak helyet, mint a lexikális főnévi csoporttal kifejezett mondatrészek" (Radies 1980. 42, még vö. 1985. 238-239). Radies erre keresett olyan megoldást, amelyben a mondatbeli sorrendi szabályok összhangban állnak a személyjelölő szuffixumokat tartalmazó szóalakok elemeinek sorrendjével. Megoldási javaslatának lényege (ismét csak saját szavaival): „... azt igyekszünk valószínűsíteni, hogy a tárgyalt személyjelölő paradigmák még az uráli alapnyelvnél is régebbiek. Föl kell tételeznünk, hogy az SOV típusú uráli alapnyelvet egy VSX szeriális típusú korszak előzte meg, s hogy a személyes és birtokos névmások enkliticizálódása, majd agglutinálódása még ebben a megelőző korszakban ment végbe. [Bekezdés] Ha a névmások a rekonstruálható SOV típusú korszakban nem kerülhettek az igére, akkor azt kell föltételeznünk, hogy e korszakot megelőzte egy olyan időszak, amelyben mind az alanyi, mind a tárgyi névmás rendszeresen az ige után állt, s ennek megfelelően a birtokos szerepű névmás is követte a birtokszót" (Radies 1980. 43, még vö. 51-52 és 1985. 240-241). Kérdés, hogy ez a tetszetősnek tűnő és magabiztos érvelés tartható-e. Vajon nem lehetségese, hogy az uráli alapnyelv személyjelölői mégis SOV alapszórendü korban alakultak ki? Itt van természetesen annak a problémának a kulcsa is, hogy A probléma ugyanígy vetődött fel Korhonen számára is: "Of course there are suffixes whose pronominal origin is obvious, e.g. most possessive suffixes in the declension and personal suffixes in the conjugation. An agglutinated pronominal élément is also clearly evident in some forms of the definite declension in Mordvin, e.g. MdE kudos 'the house' < *kota se 'house that', pl. kudot'ne 'the houses' < *kotat ne 'houses those'. In cases of this kind the pronominal origin of the suffix can also be established from the perspective of syntax and semantics, although there are still some problems left. E.g. so far no satisfactory answer has been given to the question, why the personal and possessive morphèmes are suffixes, i.e. sueeeed the head, although the subjeet and genitive in the corresponding analytical phrase are posited before the head (cf. Fi. kirjoita-n 'I write', but Pekka kirjoittaa 'Peter writes'; kirja-ni 'my book', but Pekan kirja 'Peter's book')" (Korhonen 1991. 174-175). Nyelvtudományi Közlemények 94. 1994-1995.
