Nyelvtudományi Közlemények 94. kötet (1994-1995)

Kisebb közlemények - Honti László: A mondat szórendje és a morfémák sorrendje közti összefüggés az uráliban [Wortfolge und Suffixfolge im Uralischen] 89

A MONDAT SZÓRENDJE ÉS A MORFÉMAK SORRENDJE KÖZTI ÖSSZEFÜGGÉS 91 morféma (Ox), majd a személynévmási (Pn) eredetű igei személyrag követi, vagyis: Rx + ... + Ox (Ox < PnA.cc)? akkor ez is VO szórendre látszik mutatni. Tehát a mondatrészek hajdani sorrendje a mai morfotaxisban tükröződnék vissza. Azonban az U nyelvek többségében SOV a szórend (de az SVO is megjelent egyesekben). E nyelvek története azt mutatja, hogy közös előzményük, az U alapnyelv is SOV típusú volt. így e személyjelölők kialakulásának módja két problémát is felvet:4 1. Miként hozható összhangba egymással az említett személy- és tárgyjelölők keletkezésének idejére rekonstruálható SOV és AN (= jelző + jelzett szó) szórend és a személy- és tárgyjelölőknek az ige (RxVx < VS, RxOx < VO, ahol 0 = PnAcc), illetőleg a birtokszó (RxPx < NA) mögötti helye? 2. Milyen alapnyelvi szuffixumsorrendet lehet posztulálni abból a tényből kiindulva, hogy az U nyelvek egy részében az esetragok (Cx) a Px-ek előtt foglalnak helyet, másokban PxCx a sorrend, megint másokban mindkét sorrend lehetséges? Az első kérdés megválaszolása főleg a mondatrészek sorrendi helyéből fakadó probléma tisztázását igényli, a másik pedig a Cx-ek egyes típusai és a Px-ek közti tartalmi viszonyét. Az uráli nyelvtudomány művelői már régóta tisztában voltak az U alapnyelvi szórend és a személyjelölő szufrlxumok közti sorrendi anomáliával (pl. Szinnyei 1910. 115, 1922. 102) és magyarázatot is kerestek rá: szerintük a hangsúlytalan helyzeti névmások nem követték szigorúan a szórendi szabályokat, s alanyként az állítmány, illetőleg birtokosként a birtokszó mögé kerülve fokozatosan agglutinálódhattak a főtaghoz (Ravila 1941. 132-133, 1945. 323, 1960. 33-34, Bubrih 1953. 80-81). A második kérdésre pedig az egyes szufrlxumok kialakulásának relatív kronológiájában vélték megtalálni a választ: úgy gondolták, hogy a mindkét sorrendet mutató nyelvekben a legősibb esetragok rendszerint a Px-ek előtt állnak, míg az újabb keletűek követik a Px-eket, vagyis az U alap nyelvi sorrend is CxPx lehetett (mint pl. a finnben), az ettől való eltérések későbbi újítások. E-válaszok nem bizonyultak teljesen kielégítőnek mindazok számára, akik e kérdéssel foglalkoztak, s így érthetően újabb magyarázati kísérletek születtek. 1. Az első kérdésre Radies Katalin (1980, 1985) a hagyományos megoldásnál egy elméletileg plauzibilisebb magyarázati lehetőséget igyekezett találni. A Givón sugallta módon közelítette meg e kérdést: rámutatott a rekonstruál-Itt persze felesleges szót vesztegetni arra a — főleg magyar nyelvtörténészektöl reprezentált — zsákutcára, hogy- a magyar nyelv külön életében alakultak volna ki az egyes morfémaosztályok és velük együtt az ige- és névszóragozás is (persze ez vonatkozott az ö felfogásukban a rokon nyelvekre is). Nyelvtudományi Közlemények 94. 1994-1995.