Nyelvtudományi Közlemények 94. kötet (1994-1995)
Kisebb közlemények - Honti László: A mondat szórendje és a morfémák sorrendje közti összefüggés az uráliban [Wortfolge und Suffixfolge im Uralischen] 89
90 HONTI LÁSZLÓ követő változásokról, amely csak a morfológiai eszközök taxativ ismertetésére és néhány szintaktikai sajátosságra szorítkozó pillanatfelvételnek tűnik. Megítélésem szerint csak akkor léphetünk tovább, ha fokozottan igyekszünk hasznosítani a más nyelvek és nyelvcsaládok történeti kutatásából adódó felismeréseket, a nyelvi változásokban megfigyelhető általános tendenciákból levonható tanulságokat. Ezt az uráli összehasonlító nyelvtudomány eredményeinek a, tipológiai kutatások fényében való újraértékelésével látom elérhetőnek.1 Ez természetesen nem számít újdonságnak az uralisztikában, noha az U/FU alapnyelvre vonatkozóan eddig talán még nem sok kézzel fogható eredményt sikerült ennek révén felmutatni. E téren csak a korán eltávozott Mikko Korhonen tanulmányai tartalmaznak olyan gondolatokat, amelyek új színfoltot jelentenek az évtizedek során csak alig-alig módosult ismerettárunkban. Az alább tárgyalandó témkör tehát morfológiai természetű, amely szorosan kapcsolódik egy bizonyos szintaktikai kérdéshez, a szórendhez, ez pedig a személyjelölő morfémák, az igei személyragok (Vx) és a birtokos személyjelek (Px) kialakulása. Vajon nem mondtak-e el eddig minden lehetségest azzal, az uralisztikában közhelyszámba menő megállapítással, hogy ezen elemek a megfelelő személynévmások agglutinációja révén keletkeztek? A lényeget illetően talán igen, de a részletekre és az agglutináció körülményeire vonatkozóan azonban vannak megválaszolatlan kérdések, amelyek nem manapság vetődtek fel, hanem megoldatlan problémaként immár évtizedek óta ismertek. Az uráli (U) nyelvekben a személynévmásokból agglutinálódott személyjelölő szuffixumokat, vagyis az alanyra (igei személyragok: Vx), ill. a birtokosra (birtokos személyjelek: Px) utalókat illetően Givón szlogenszerü megállapítása ( "Today's morphology is yesterday's syntax", 1. Givón 1971. 413)2 alapján U alapnyelvi vagy preuráli VS (ige + alany), illetőleg NA (jelzett szó + jelző) sorrendet kellene posztulálni.3 Ha a több U nyelvben meglévő tárgyas ragozású igealakok szerkezetére is figyelemmel vagyunk, vagyis hogy a tövet (Rx) (az esetleges tempus- és modusjelek után) a tárgyra utaló Ugyanakkor nem árt az óvatosság: általános nyelvészeti-tipológiai munkákban találkozni az uráli nyelvekre vonatkozóan tett olyan, vitathatatlan igazságként feltüntetett állításokkal, amelyek másod- vagy harmadkézből való információkon alapulnak vagy egyszerűen abból fakadnak, hogy a megnyilatkozók nem rendelkeznek kellő (leíró és történti) ismeretekkel e nyelvekről, vagy éppen viszonylag kevés nyelv tanúvallomása alapján kockáztatnak meg némely általánosító természetű kijelentéseket. Valóban többen is úgy tekintették a morfológiát, mint régebbi korok fosszilizálódott szintaxisát. Azonban a morfológia nem mindig bizonyul régebbi szintaktikai szerkezetek hűséges visszatükrözőjének (vö. Anderson 1980. 52, még vő. 53). Hasonló diszkrepanciát mutatnak a tunguz és a törökségi nyelvek, valamint egyes mongol nyelvek (pl. a burját). Nyelvtudományi Közlemények 94. 1994-1995.
